Sikerült megfogalmaznom, hogy mely módon és formában érdekel, illetve nem érdekel engem a politika. Ez a szétválasztás mindig is megvolt, de most már végleges cezúrát vontam a két fél közé. Az egyik politikai műfajban régebben is voltak és – ha nagyon megritkulva is – valószínűleg ezután is lesznek cikkek. A másikban régebben is nagyon kevés volt, ezentúl pedig gyakorlatilag egyáltalán nem várható.
Vegyünk egy tetszőleges politikai problémát és távolítsuk el a benne érintett összes politikust. Mindegy, mi történik velük, szívroham, autóbaleset, lelepleződnek vagy hirtelen megöregesznek és nyugdíjba vonulnak, ez lényegtelen, de egytől egyig eltűnnek a politikai porondról. Ha probléma ezzel megszűnik létezni, akkor engem eleve nem érdekel.
Voltak valaha cikkeink maraxanak címkével a politikusok egymás közötti acsargásairól, róla és nem benne. Három éve, hogy megjelent az utolsó, mert akkor még valamennyire tudtam, hogy miket fenekednek egymásra. Már fogalmam sincs és nem is érdekel. Ha egy probléma attól probléma, hogy A mondott valamit B-nek arról a nyilatkozatáról, amit C tett D beszéde kapcsán, amelyben E-nek F-fel és G-vel kapcsolatos botrányát taglalta, akkor engem már a legelső nyilatkozatnál nem érdekel.
Hogy mi érdekel a politikában? Eszmék. Mondjuk az olimpiában engem nem az érdekel, hogy keresnek-e különféle Kis Guczi Balazsak akárhány milliárd milliárdot azzal, ha az olimpiát megtartják, nem tartják meg, Pesten tartják, Celldömölkön tartják, nyáron tartják, ősszel tartják. Hülyeség. Ha nem keresi meg az olimpián, megkeresi máson. Na és? „Akkor talán nem hal meg?” Hagyjatok engem ezzel békén. Engem az érdekel, hogy jó ötlet-e ez az egész olimpia. Mert amióta kitalálták, hogy legyen Terézvárosban olimpia, azóta egymást érik a képsorok a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes, kétezres évekbeli olimpiák helyszíneiről, ahol sokmilliárdos létesítményeket esz szét a motosz. Tessék mondani, miért nincsen az egyszer használatos orvosi kesztyű három milliméter vastag szénszálas szövetből? Mert abból tíz négyzetcentiméter annyiba kerül, mint a rendes kesztyűből egy egész pár, azért! Akkor az egyszer használatos olimpiai létesítményekre miért baszunk el ötmilliárd dollárt, tessék mondani?
Ha már mindenképpen muszáj olimpia, bár ebben eléggé kételkedem, akkor tessenek építeni egy darab olimpiai falvat, föltéve persze, hogy már a legutóbbi is felújíthatatlanul tönkrement, én azt se tudom, mikor volt legutóbb olimpia és hol, nemhogy azt, hogy minek. Egy darab ilyen falvat, legyen benne uszoda meg ugroda, doboda meg lövöde, futoda meg bánomisén mi mindenféle stadion, komplett hírközlő arzenál, dobogók, nemesfém-kovácsműhely az érmeknek, vízkereszt meg amit akartok. Mégpedig Spanyolország Valladolid megyéjében, Ceinos de Campos és Aguilar de Campos között.1 Ennek a költségeit állja a nemzetközi olimpicsa közösség, a fenntartással együtt, mert innentől kezdve állandóan ezen az egy helyen lesz az olimpia, és soha sehol máshol. Ezt az egy létesítményt innentől állandóan karban kell tartani, nem törhet föl a futoda közepén a tarack és az uszoda közepén a polip, ott két olimpia között folyamatosan dolgoznak a karbantartók. Pesten is mennyi sok régesrégi épület teljesen használható, az Országház például százharminckét éves, és még a mennyezet se szakadt le, pedig lett volna mitől!
Szóval dolgoznak a karbantartók az új olimpiai falu építési költségeinek töredékéért, és a sportolók ugyanoda jönnek vissza minden alkalommal. Két olimpia között pedig lehet egyéb versenyeket tartani, amikben csak egy-egy stadiont használnak, szükség szerint, és a nemesfém-kovácsműhely két olimpia között gyárthat egyéb dolgokat, például olimpiai emléktárgyakat, vinnék, mint a cukrot, hiszen nem a krakkói vagy a calcuttai vagy a bajanhongori olimpia helyszínéről valók, hiszen egyenesen A Legfőbb Olimpiai Főközponti Nagy Szentélyből.
Mondjuk, hogy a fenntartás költsége, ha levonjuk belőle a közben termelhető hasznot, négy év alatt százmillió dollár. Ha egy olimpiai falu felépítése kereken ötmilliárd dollár, akkor megtakarítottunk teljes négymilliárd-nyolcszázmillió dollárt minden négy évben. Százmilliót elköltöttünk fenntartásra, másik százmilliót én kapok az ötletért.