Plusz kilenc gomb

Tekintve, hogy Hanka cseh, ráadásul pár nappal a könyvírás megkezdése előtt elkezdtem – valami tizenhat év óta először – nyelvet tanulni, és az a nyelv ugyancsak a cseh (a két dolog között minimális az összefüggés, azért választottam ezt a nyelvet, mert mindig is szerettem volna megtanulni, és Hankának, azaz inkább Barčának csak abban van egy ezredrésznyi szerepe, hogy most láttam hozzá), szóval most elég sokszor kell cseh szöveget irkálnom, hát fogtam magam és rátettem a hiányzó betűket a gombozatomra. Nem mintha enélkül nem jönnének, a rollerrel remekül elérhetők, éppenséggel majdnem mind legelöl van, csak a ě-hez kell kétszer nyomni rollert, mert elsőre az è betűt adja. De úgy gondoltam, legyenek már egyenrangúak a cseh betűk a magyarokkal (és Françoise ç betűjével, ami egy ideje már rajta van a kiosztáson, mert gyakrabban kell, mint a többi francia betű együttvéve), úgyhogy rátettem őket:
  
  A szerkesztési folyamat kicsit macerás a Best’s Keyboardnál, de reményeim szerint az új változatnál már könnyebb lesz – mindenesetre meg lehet csinálni, ötperces munka, és máris használhatók. Erről marmogok évek óta. Nem az kell, hogy egy billentyűzet (képernyőre rajzolt vagy műanyag, tökmindegy) ismerje a világ összes nyelvének betűit, szótag- és fogalomjeleit, a különleges matematikai és műszaki jeleket, mindent. Ezt senki nem tudná megtanulni és a legnagyobb részét soha nem is használná senki. Az kell, hogy amikor egy adott jelre vagy jelcsoportra rendszeresen szükség van, akkor azt rá lehessen tenni, olyan helyre, aminek a frekventáltsága arányos a jel fontosságával. Vagyis ha a könyvben van egy mellékszereplő, akit Ølafnak hívnak, akkor kelleni kell az Ø betű, de esetleg csak nagyban, és nem baj, ha mondjuk Ctrl-Shift-O-val jön elő. Ha viszont egyes főszereplőket, mint a mi esetünkben, Anežkának és Eliškának hívnak, akkor kellhet ez a két betű valami kényelmesen, gyorsan elérhető helyen. Ha pedig a könyv tele van cseh nevekkel, akkor az egész cseh ábécé legyen kéznél, mert nem tudjuk, melyik betűk fognak gyakran kelleni.
  Az én elvem tehát a rugalmasság. A Best’s Keyboard jelenlegi változatában kicsit macerásan ugyan, de lehet kiosztásokat cserélgetni, vagyis megtehetem, hogy egy másik regény számára, amely mondjuk Lengyelországban játszódik, ą ę ć ń ś ź ż ł betűket helyezek el egy kiosztáson, megtoldva netán egy ė-vel, mert mondjuk van benne egy litván szereplő, akinek az is van a nevében. De ha nekem úgy szimpatikusabb, akkor rátehetem mindezeket a betűket a csehek mellé (alá, fölé) ugyanarra a kiosztásra, és akkor nem kell kiosztásokat se cserélgetni, csak a billentyűzetem nagyobb lesz (vagy a gombok kisebbek), avagy egy részüket váltókkal érhetem el. És ha később változik a helyzet, változtathatok. Ha a litván szereplőt megölik és soha többé nem emlékeznek rá, akkor levehetem az ė betűt mint fölöslegeset. Ha érkezik egy vietnami cserediák, akkor fölrakhatok mondjuk ắ és ờ betűt, mert az kell, a többi hatvanegynéhány vietnami betű nem – ahelyett hogy a hagyományos számítástechnikai módszerekkel kínlódnék, ahol ilyenkor föl kell installálni egy komplett vietnami billentyűzetet és arra kapcsolgatni át minden egyes alkalommal, ha meg akarom szólítani a cserediákot. Ha pedig elkészülök a lengyelországi regénnyel, akkor eldobom az egész lengyel billentyűzetet, kivéve a ł betűt, mert közben belekezdek egy cikkbe a navahókról és az kell hozzá.
  Egyszóval: rugalmasság. Az legyen a billentyűzeten, ami nekem kell, akkor és ott, viszont az olvasó billentyűzetén az legyen, ami az olvasónak kell. Akkor és ott. Ha cikket ír a brunei szultánról, akkor hadd legyen a billentyűzetén egy gomb, amely egyetlen érintésre leírja, hogy Sultan Haji Hassanal Bolkiah Mu’izzaddin Waddaulah ibni Al-Marhum Sultan Haji Omar Ali Saifuddien Sa’adul Khairi Waddien.

»»»»»»