Ez van, kérem tisztelettel. A Facebook teszi-e vagy egyébként is ilyenek vagyunk, nem tudom. Egyik barátom oldalán az emberek egymásnak esnek Geréb Ágnes miatt, már volt, aki törölte a másikat; mások talán csak nem jelentették be, vagy még fontolgatják. Engem a veronai buszbaleset kapcsán töröltek, tiltottak négyen vagy öten.
Elveszett a készség a problémakezelésre? Úgy néz ki. Az enyém sincs meg, magamról is beszélek, legfeljebb nekem ideológiám is van hozzá, féltucat halálos betegséggel, amiknek árt a stressz, jogot formálok rá, hogy bármely probléma elől kitérjek. Másik barátom nemrég belekeveredett egy hülye botrányba, egy darabig részt vettem a vitában (mert a barátom és mert igaztalanul bántották), de aztán a dolog túl sok stresszt okozott, egyszerűen kiléptem az egészből, mert nem tudtam megoldani, hogy ne okozzon stresszt. Régen ez nem lett volna probléma, fapofával felelgettem az embereknek, akik már a plafonon voltam. Most kénytelen voltam hónapokra lekapcsolni minden értesítést a barátom dolgairól.
Nem tudjuk, de nem is akarjuk kezelni a problémáinkat. Nincs mindenkinek az a készlet betegsége, ami nekem, nyugodtan szembenézhetnének a helyzetekkel, de nem teszik. Lásd veronai buszbaleset.
Másfél évig küzdöttem, hogy visszaszerezzem a legjobb barátom barátságát, már nem teszem, hagytam a csodába. Ő se tudja kezelni a problémáit, én se. Képeslap-ismeretség lettünk, érdeklődünk egymás hogylétéről, kellemes ünnepeket kívánunk egymásnak, és kész. Hogy én ettől az intenzív osztályon kötöttem ki – így jártam, és kész. Tudnom kellett volna kezelni a problémáimat.
Nekem ez az egész így nem tetszik, de ezt a problémát se tudom máshogy kezelni, csak – leírtam ide, és kész.