Kaptam nyolcezer forintot Szolgáltatótól azzal, hogy azonosítás hiánya miatt vissza. Bankot fölhívtam, megkeresték utalást, egyeztettük. Közlemény, számlaszám, cég neve, minden stimmel. Fölhívtam Szolgáltatót, mondom a nevemet, van egy problémám. Hölgy abban a szempillantásban rávágja, hogy igen, tudja, egész nap ezt a számlát keresték. Nézek bambán a telefonra, ez egy baromi nagy cég, és fejből tudják? Fejből tudták. Egyeztettük az adatokat. Megkérdeztem, hogy lehet ez, mert évek óta én utalok, alighanem azóta, hogy Krisz már túl beteg volt, hogy telefonáljon, vagyis 2009 vége óta. És ugyanígy utalok.
Szóval nem tudták azonosítani, hogy kinek a számlája, mert nincsen se Láng Attila D., se Láng Krisztina nevű előfizetőjük (vagyis az OTP még mindig rajta tartja Krisz nevét a számlán, ámbár kétszer már megfutottam ezt a kört). Akárki akárki számláját kifizetheti, csak tudják azonosítani, hogy kié. Mo’om, de hát négy éve én fizetem ezt a számlát! Hát ők azzal a kóddal nem tudnak mit kezdeni. Pedig ez volt a csekken, a befizetőazonosító című rovatban, bankkal szépen egyeztettük, stimmel. Szolgáltató gépe adta, de ők nem tudnak vele mihez kezdeni. Csúcs.
Megbeszéltük, mit írjak oda, néhány számjegyet, amik amúgy szerepeltek az előző utalásnál megadott hosszabb kódban is, visszahívom bankot, kikerestetem vele a korábbi utalást, és mondom, hogy ezt szeretném más közleménnyel újrautalni. Kisasszony megkérdezi, átmásolhatja-e az adatokat az én felelősségemre. Nem kérdeztem meg, hogy mégis hogy lehet az az én felelősségem, ha ő téved, csak mondtam, persze, úgyis egyeztetjük a végén. Ezután lediktáltatta velem az összeget, a számlaszámot és Szolgáltató nevét újra. Érdekes másolási technika.
Utalás elment az új kóddal. Legközelebb meglátjuk, hogy milyen kódot lesz kedve éppen elfogadni a számítógépüknek.