Szavak, csodálatos szavak: békítenek, lázítanak. Most éppen a nyomi volt az a szó, ami miatt egymásnak mentünk egy csoportban, illetve mielőtt ez bekövetkezett volna, én kiléptem. A csoport ugyanis önmeghatározása szerint metszetszemléletű, az én meghatározásom szerint viszont nem.
Mi a metszetszemlélet? Tömören és velőscsont az a szemlélet, amikor a világban található rengetegféle embercsoportot egy kalap alá vesszük, vagyis egyik csoportot (illetve az azokba tartozó egyént) sem tekintjük alábbvalónak, nem rekesztjük ki.
Nem lehetek feminista, ha lenézem a cigányokat. Nem lehetek antifasiszta, ha lenézem a fogyatékosokat. Nem lehetek szövetségese a melegeknek, ha lenézem az arabokat. Nem lehetek toleráns vallásilag, ha intoleráns vagyok a nőkkel. Nem azért, mert ezeknek a csoportoknak bármiféle összeköttetése van (ámbár persze van, hiszen vannak cigány nők, fogyatékos zsidók, meleg arabok, vallásos nők stb.), hanem mert ha a gondolkodásomban helye van annak, hogy szabad valakit lenézni azért, mert valamilyen embercsoportba tartozik, akkor minden ember iránt csak esetleges a toleranciám. Például mert kiderül az illetőről, hogy beletartozik egy olyan csoportba, amivel nem vagyok toleráns, csak elsőre ezt nem tudtam róla (coming out). Vagy később kerül ebbe a csoportba (balesetet szenved és fogyatékos lesz). Vagy éppenséggel változnak a preferenciáim.
Nos, a magát metszetszemléletűnek tartó csoportban előkerült a címül írt szó mint a mozgássérültek egyik önelnevezése: én használtam. Mert ezt a nyomik használni szokták, tetszik tudni. Más szavakat is. Roki. Mozgi. Béna. Van egy csomó. Ez is közéjük tartozik.
Az egyik csoporttagot letiltottam, mert meg akart verni, amiért ezt a szót merem használni. Elkezdte firtatni, de bicskanyitogató stílusban, hogy a szembejövő idegent így szólítom-e. Nem, mert ezt nem szokták megszólításnak használni (ellentétben azzal, hogy „csá, nigger, mi a szitu?”, hallható amerikai filmekben fekete srácoktól és magyar városi srácoktól egyaránt, pedig valaha ezért a szóért kiutáltak a társaságból), a nyomi hivatkozási szó. A hivatalok is a nyomikkal packáznak. Mindenkinek van baja, de a legtöbb nekünk nyomiknak. Ezek létező mondatok, ilyeneket emberek szoktak mondani. Azt, hogy „sziasztok, nyomik”, még nem hallottam. (A szónak létezik egy másik jelentése is, a menő ellentéte, lepukkant csávó, untermanó – de kit érdekel?)
A másik csoporttag rám parancsolt, hogy ha ez a szó a mozgik csoportjaiban használatos, akkor használjam ott, magyarán itt ne merészeljem. Válaszul kiléptem a csoportból.
Mert az nem metszetszemlélet, ha elvitatjuk egy embercsoporttól az önelnevezését, ezzel az öndefiniálás jogát. Vannak, akiknek a tolókocsi veri ki a biztosítékot, és vannak, akiknek a kerekesszék. Jó elnevezés tehát nincs. Hasonlóképpen vannak, akiknek nem lehet azt mondani, hogy mozgássérült, mert kikéri magának. Ő roki (teszem azt). Másvalaki viszont nyomiként határozza meg önmagát. Éppen úgy, ahogy vannak, akik a cigányhoz ragaszkodnak, és vannak, akik a romához. Ez van. Bármelyiktől elvitatni a jogot arra, hogy saját identitását úgy határozza meg, ahogy neki tetszik – rasszizmus.
Én a nyomit választottam saját magamra. Mégpedig azért, mert van egy mellékzöngéje, abból a jelentésből, amit föntebb zárójelben említettem. Kifejezi, hogy mindenki velünk csesz ki, mindenki minket üldöz. Most is. Az egyik meg akart verni, a másik parancsot adott, hogy ne merjem a saját önelnevezésemet használni az ő fennkölt társaságában. Én ezt pontosan úgy élem meg, mintha arra köteleznének, hogy izraelitának nevezzem magamat zsidó helyett (én nem vagyok izraelita, az egy vallás, én zsidó vagyok, de hitetlen). Hadd döntsem el én, hogy én mi vagyok, igen?
A Genderfészek nem metszetszemléletű, mert amint olyan csoportokról esik szó, amik kívül állnak az ő érdekkörükön (nők és LMBT+), cserbenhagyja őket a metszetszemléletük. Nekem ezért nincs ott keresnivalóm, mert én tényleg metszetszemléletű vagyok: se nő nem vagyok, se LMBT+, ciszheteró pasi vagyok, mégis képes vagyok a nőket és LMBT+ embereket annak nevezni, aminek ők óhajtják nevezni magukat. Nem kényszerítem rájuk az elképzeléseimet.