Olvasóim egy része nem olvassa a Mozgilistát és nem látta az alábbi levélváltást. 9-én Krisz írt erre a listára – én ugye nem írhattam, közel egy éve ki vagyok tiltva –, mert szóba került az ápolási díj, és eszébe jutott megkérdezni, hogy ugyan mi is a helyzet. Ezt írta:
Apropó ápolási díj. Hogyan zárult az aláírásgyűjtés és mikor lesz népszavazás? Jó lenne tudni, mi a helyzet ápolásidíj-fronton és mi várható.
Valaki megkérdezte, hogy milyen aláírásgyűjtésről van szó, és Goldner neki válaszolt, nem Krisznek, „magyarázattal” kezdve:
Itt arról a népszavazásról van szó, amit ÉCSJE FESZT-tel történt előzetes egyeztetés alapján indított. ami mellől FESZT kihátrált, ami ellen láng házaspár széltében-hosszában izgatott ami ellen surpál ugyancsak széltében-hosszában izgatott, majd, ami mellett agitált. Most krisztina arra lenne kíváncsi mennyire voltak hatékonyak, mennyire nem. A népszavazás arra irányult, hogy minimálbéres legyen az ápolási díj. Természetesen három havi késedelemmel már nem tudtuk mozgósítani mindazokat, akik a Humanitásból kellett volna értesüljenek a népszavazásról. Így is összejött jelentős számú aláírás. Jelenleg a sikeres népikezdeményezés apropóján született OGY határozat alapján folynak a tárgyalások.
Nos, erre válaszul – meg amúgy is – ideje, hogy közvetlenül szóljak hozzá. Nyílt levél következik. Azzal nem bíbelődöm, hogy elküldjem a postafiókjába is – itt biztosabban elolvassa. Egy tőlem érkező emailnél 1% az esély, hogy olvasatlanul törli (vagy még annyi se, mert nagyon kíváncsi), az viszont abszolút biztos, hogy a blogot rendszeresen megnézi és keresi a róla szóló cikkeket.
Kedves Ibolya!
Talán furcsállod a megszólítást, de én egy udvarias ember vagyok. Azért is írok, mert mint udvarias ember nem venném a lelkemre, hogy bizonytalanságban maradj.
Miután a fent idézett leveledben sokadszor is elkövetted a rágalmazás és becsületsértés bűncselekményét – amit külön „fűszerez”, hogy másfél éve semmilyen kapcsolat nincs közöttünk, így ez a kirohanás semmivel sem menthető –, azt hiszem, elég logikus lépés részünkről, ha most már úgy látjuk, hogy betelt a pohár, és megindítjuk Ellened a rágalmazási pert. Annyi bizonyíték mutatja, hogy ez Nálad nem egyedi, elszórt jelenség, hanem tendenciózusan, előre megfontolt szándékkal rágalmazol és sérted a becsületünket, elvakult gyűlöletedtől hajtva, hogy egyszerűen nem veszíthetünk. Gyakorlatilag a per beadásának percében vesztettél, én csak azt tudnám tanácsolni, hogy azonnal dobd be a törülközőt – de ennek nincs sok értelme, hiszen úgyse fogadsz meg tanácsot senkitől, pláne nem tőlem.
Felhívom figyelmedet a tényre, hogy nem tudok ilyen pert elképzelni kártérítés nélkül. Minden egyes becsületsértő kitételnek, minden egyes kisbetűvel írt Lángnak, Attilának vagy Krisztinának külön-külön nem vagyoni kártérítési követelés alapjául kell szolgálnia, másképpen nincs is értelme az egésznek. Azt hiszem, mindkettőnknek van annyi jogi tapasztalata, hogy lássuk, mi lenne egy ilyen per vége. Azazhogy én ezt jobban látom, mert én tudok dolgokat, Te pedig nem, de ezt úgyse hiszed el, úgyhogy fölösleges is foglalkozni vele.
Még hozzáadnám a közel egyéves munkánk ellenértékét, ami önmagában is többmilliós összeg, plusz a pártnév és a logó jogdíjait, amik természetesen nem maradhatnak le a számláról.
Nos, a fent fölsorolt szempontok alapján, azt hiszem, logikus, hogy ezt a mindkettőnk számára érdekesnek, a közönség számára látványosnak, az én számomra pedig jövedelmezőnek ígérkező pert nem fogom megindítani. Igen, tudom, hogy eddig se tartottál ettől, és nem esett le kő a szívedről, amikor az előző mondatot elolvastad, csak én nem azért nem indítok pert, amiért Te gondolod. Elmondom, hogy miért nem.
1. Én fogyatékos vagyok, és tudom, hogy milyen fogyatékosnak lenni. Ez nagy különbség kettőnk között. Én odafigyelek a másik fogyatékosra, akkor is, ha Te nem. Ezzel a perrel teljesen kirántanám a lábad alól az amúgy is ingatag talajt, amit szívfájdalom nélkül meg is tennék, ha nem büntetném ezzel ugyanakkor a fiadat is. Ő nem tehet arról, hogy az anyja beleőrült az ő fogyatékosságába, és elkeseredetten gyűlöl minden fogyatékost, mert a saját szerencsétlenségére emlékeztetik. (Ámbár Te nem vagy szerencsétlen, a szülő sohasem az, de mind annak érzitek magatokat.) Ő ezt föl se fogja. És bármilyen elmeháborodott vagy, Te biztosítod neki az ennivalót és a fedelet a feje fölé. Miért én legyek az, aki megfosztja ezektől? Kettőnk között az is különbség, hogy nekem elveim vannak.
2. Lehet, hogy nem jó semmire, de azért mégiscsak létrehoztunk egy pártot. Ilyet nem sokan csináltak; ma Magyarországon vagy kétszáz párt van bejegyezve, ha mindegyiket egy legfeljebb tíztagú csoport hozta létre, az kétezer ember. Én elmondhatom magamról, hogy közéjük tartozom. Miért tegyem tönkre a saját kezem munkáját? Mert az lesz a következménye, ha Téged tönkreteszlek, akkor is, ha én eredetileg nem olyan pártot akartam, ami ennyire függ Tőled. A párt azt se éli túl, ha Téged elüt a villamos, de azt legalább nem én okozom.
3. Egyszerűen azért sem perellek be, mert nem érek Rád. Mi nem élünk olyan könnyen, mint Te, nekünk napról napra, hétről hétre keserves küzdelmeket kell folytatnunk a létünkért, amikről Te nem tudsz semmit, mert pártalapítás közben nem erről szóltak az eszmecseréink, azóta pedig pontosan Miattad és aparatcsikjaid miatt nem számolok be róluk. A mi életünkbe Te nem férsz bele. Tavalyelőtt se fértél bele, de akkor vállaltuk, hogy felrúgjuk az életünket azért a lehetséges kiútért, amit az jelenthetett, ha saját képviselőket küldünk a parlamentbe.
4. És persze azért se perellek be, mert nem vagyok naiv. Igen, a pert megnyerem, ez egy pillanatig se kétséges, de mire megyek vele? Sokkal dörzsöltebb vagy Te annál, semhogy ekkora összeget behajthatnék Rajtad. Nyilvánvaló, hogy minden vagyonod másnak a nevén van, jövedelmeid megfelelő módon le vannak fedezve a törvény elől; s az is nyilvánvaló, hogy ez nem miattunk van így, sok-sok éve alakítottad ki ezt a rendszert.
Ez a bizonyos per (valójában perek sorozata) tehát nem fenyeget, nyugodtan alhatsz – feltéve, hogy betartod a megállapodásunkat. Hogy nem kötöttünk megállapodást? Nem hát. Most fogunk. Megnemtámadási szerződést. Abba, hogy megkössük, Te ugyanúgy egyezel bele, mint mi abba, hogy nélkülünk jegyeztetted be a saját pártunkat.
Mi nem perelünk be Téged – Te pedig nem teszel nekünk keresztbe. Így szól a megállapodás. Elég tág mozgástered van. Hazugságokat terjesztesz rólunk a neten? Hát terjessz. Magadat minősíted vele. Kisbetűvel írod a nevünket? Írd. Magadat minősíted vele. A Fogyatékosok Pártja elnökének nevezed magad, a jogerős (és több mint egyéves) VT-határozat ellenére is? Nevezd. Működtesd a pártot, az egyesületet, a több tucat szigorúan titkos listádat, hozz létre újabb és újabb listákat, egyesületeket, pártokat, jelölj ki Lángéktól mentes övezeteket, tegyél meg mindent, amit a külön Számodra alapítandó Hitler-díj elnyeréséhez szükségesnek tartasz. Mi nem fogunk megakadályozni benne. Ha tudomásunkra jut és érdemesnek tartjuk rá, akkor beszámolunk róla, de hagyni fogjuk, hogy tetszés szerint építs magadnak szemétdombokat és zavartalanul kukorékolj rajtuk.
Mindaddig, amíg betartod a mostani megállapodásunkat és nem teszel nekünk keresztbe. Mi boldogulni akarunk az életben, és ha ebben valaki megakadályoz, az akkor is kemény dolgokra számíthat, ha minden személyes indíttatás nélkül, puszta munkaköri kötelességből teszi. Ilyesmikről ez a blog be szokott számolni. Ha Te teszel nekünk keresztbe, bárhol, bármikor, bárhogyan, akkor baj lesz. Akkor nincs félreértés, én ezt nem akartam, nincs mentő körülmény, akkor az van, hogy Te fasiszta gyűlöletedtől átitatva szándékosan arra törekedtél, hogy létfenntartási céljaiban hátráltass négy súlyos fogyatékost, akik közül kettőről még Te magad sem állítottad soha, hogy ártottak volna Neked, a másik kettőről pedig hiába állítod, nem tudod bebizonyítani. (Az élet persze tele van félreértésekkel. Előfordulhat, hogy olyan tettedért szakad a fejedre az égbolt, amit nem is azzal a szándékkal tettél, hogy nekünk árts, esetleg nem is gondoltad, hogy ártalmunkra lesz. De hát Te közszereplő akartál lenni, és egy közszereplő sokfelé mozog, sokféle hatással van az emberekre, amiket aztán utólag nem mindig tud megmagyarázni. Ja igen, és mielőtt félreértés kerekedne, természetesen az is előfordulhat, hogy az ellenünk irányuló tettet másvalaki követi el, de kimutatható, hogy Te állsz a háttérben – mint a LAttilaD.org elpusztítására tett kísérlet alkalmával. Ez esetben a különbség annyi, hogy az illetőt is beperelem.)
Ha tehát ilyesmit cselekednél, akkor perek lesznek. Akkor minden olyan pert meg fogok indítani, amit kiérdemeltél, és abból van egy pár. Minden egyes becsületsértő megnyilatkozást, lábbal tiport szabadságjogot, kisbetűvel írt Lángot fel fogok mutatni a bíróságon, és mindegyikért külön-külön kártérítést követelek. Szerepelni fog a 2004-es lefasisztázás is, ami rágalmazás volt, mert Te mondtad rólam. Ha én mondom Rólad, az ténymegállapítás.
Persze biztos nem nyerem meg mindet, nem mintha lenne közte, amiben nincs igazam, de egy dolog az igazság és másik azt bíróságilag bebizonyítani, de ez ne vigasztaljon. Még ha az összes pert megnyernéd is, az pirruszi győzelem lesz. Én viszont nem veszítek semmit. A bíróság megadja nekem a költségmentességet, illetéket, perköltséget tehát nem fizetek. Ha nyersz, jobbnak fogod látni, hogy ne terheltesd rám a költségeidet és ne is indíts viszontpert, mert az nagyon rossz reklám lenne, ha a Fogyatékosok Pártja elnöke, az ÉCSJE híres jogvédője elkezdene fogyatékosokat perelgetni. Erről a rossz reklámról én gondoskodom.
Magától értetődik, hogy ha perelek, azt úgy teszem, hogy Te ne takarózhass azzal, hogy a párt vagy az egyesület tette, azok pedig ne takarózhassanak Veled vagy egymással.
Összefoglalva tehát: amíg úgy tekinted, hogy családom és én tabu vagyunk, addig mi hagyjuk, hogy szabadon garázdálkodj. Persze írok Rólad a blogba, ha okot adsz rá; a később esetleg kirúgandó elvtársaid által adott információkat megjelentetjük; a Fogyiügyi újabb levelei is csak azért nem jelentek még meg, mert annyira kevés és érdektelen, hogy nem bajlódom vele.
S a végére egy jótanács, kizárólag azért, mert tudom, hogy ha azt tanácsolnám, hogy kapaszkodj, akkor juszt is leugranál a szakadékba. Nem jó ötlet ám, hogy a párt honlapja ennyire nem működik. Én tudom, hogy mi a honlap célja, de aki beesik az utcáról és elkezd nézelődni rajta, az azt a következtetést fogja levonni, hogy ez egy működésképtelen website, amit logikusan egy nem működő párt üzemeltet. Talán meghalt az elnök vagy elfelejtették a jelszót, esetleg már nem érdekli őket az egész. Az utcáról beeső idegen nem tudja, hogy a honlapnak nincs más célja, mint hogy Te elmondhasd, hogy van egy Lángék-mentes övezeted, ahol Te vagy a királynő, meg hogy fizethess a webmesterednek, ha megvan még egyáltalán. Én azt tanácsolom, hogy tedd a honlapot működőképes valamivé – kizárólag azért, mert jólesik ezt a halott weboldalt látni, és tudom, hogy ha tanácsolok valamit, akkor juszt is az ellenkezőjét fogod csinálni.
Valamint egy információ, csak hogy ne unatkozz. Amint a fönt idézett levélben írtad, a népszavazási kísérlet azért volt sikertelen, mert mi, a Láng házaspár széltében-hosszában izgattunk ellene. Hogy a „széltében-hosszában” mit jelent, azt majd meg kell magyaráznod a bíróság előtt, ha egy nap oda kerülnénk. Addig is: vállaljuk, hogy miattunk lett sikertelen. Mi azonban csak egy darab levelet írtunk az ügyről egy titkos listára, majd azt közzétettük a közismertnek nem mondható LAttilaD.orgon, és végül ugyanitt blogcikkben értekeztünk róla. Ha ez elég volt ahhoz, hogy a harmadik aláírásgyűjtés sikertelen legyen, akkor úgy gondoljuk, hogy a második sikeréért egyedül minket illet a babér, mert mi szerepeltünk regionális politikai napilapban, velünk készített riportot az aláírásgyűjtés kapcsán két élvonalbeli tévécsatorna nagy híradója – sem Neked, sem bárki másnak a csapatodból nem jött ilyesmi össze a három gyűjtés egyikénél sem. Úgyhogy amikor hangosan ostorozol minket ennek a gyűjtésnek a kudarcáért, akkor gyorsan tedd is hozzá, hogy a három közül egy volt sikeres, éspedig kizárólag nekünk köszönhetően.
Ha ez egy levél, akkor illene valami elköszönés is a végére. „Isten Veled”, ez nem jó, ha bárki is Veled tart még, hát az biztos nem Isten. „Élj boldogul”? ez meg hazug jókívánság, dehogyis élj Te boldogul, éppen elegen szenvednek Miattad. Azt se írhatom, hogy a viszontlátásra, mert nem akarlak viszontlátni és különben is tegeződünk. Úgyhogy