Ninda egy félig mitológiai lény a Galaxis távoli vidékeiről a messzi jövőből, ez kétségtelen. De nagyon is sebezhető.
Van nekem egy barátom, akinek rengeteget köszönhetek, negyedszázadon át rajta alapult és nem kis részben ezentúl is rajta fog alapulni egész írói pályám, és én ezért is – meg másért – nagyon szeretem és tisztelem őt. És van Ninda, aki úgyszintén nagyon szereti, bármire képes érte, és én pedig pontosan ezért szeretem Nindát. Két és fél éve egy mosolyt se kaptam tőle, de ettől még persze ugyanúgy szeretem, és ezért kezdtem el a könyvet.
De nem írhatom meg. Ha nem tudom visszaadni Ninda jellemét, akkor céltalan, elrontom az egészet. Ha viszont igen, akkor elárulom a titkát és ezzel mást rontok el, ami minden regénynél fontosabb. Én tartós karriert építettem kettejükre – ezt ők nem kérték, én sem kértem, így alakult –, és minden közös értékünket elárulnám, ha napvilágra hoznám, amit nem szabad. Ezért a Ninda huszonegyezer szóval torzóban marad, és nem fog megjelenni. A nemrég közzétett prológus marad, és egy idézet.
„Ha már nincs mit tenni, hogy megállítsd a gonoszt – menj át a túlsó partra.” (Lí-Nindaran: Gondolatok, 11. sómir)