Hirtelen ért a felismerés, hogy Ninda és a NANDO neve csak a magánhangzókban különbözik. Istók zicsi nem volt szándékos. Az sem, hogy csak a kezdőbetűjében térjen el a Linda keresztnévtől és hangszerkezetében megegyezzen az édesanyja keresztnevével. Ninda neve egyszerűen csak kipattant a fejemből, semmilyen meggondolás nem vezetett, csak annyi, hogy hangtanilag illeszkedjen a célhoz, amire megteremtetett. Az derült ki, hogy a név találó.
Egyébként ez a felismerés aközben ért, amikor éppen a NANDO kislányok egy réges-régi felvételét hallgattam, megvan a neten, a Muzikantu dziesmas rádióműsorban szerepeltek (lejátszógomb a nagy kép alatt), még a Mamma mani apēdīs megjelenésekor. Természetesen akkor egy kukkot sem értettem abból, amit beszélnek. Ma – mintha az anyanyelvemen. Csak nagyon kell figyelni, mert persze gyorsan beszélnek, alig huszonnégy perc a műsoridő, és egy csomó dalt is elénekelnek.