Csak nem nyugszik a balhé Tormay és az ő utcája miatt, és nem is fog, mert nem az utca kell, hanem a balhé. Ha egy szó nélkül hagytuk volna, hogy Tormayról utcát nevezzenek el, akkor utólag csináltak volna balhét, naponta elzarándokolnak a Tormay Cécile utcába gyertyát gyújtani, ha a társadalom erre se mozdul, akkor fokozzák, már nemcsak gyertyát gyújtanak, hanem keresztet is, mint fajrokonaik az USA déli államaiban, és ha a nemzetet ez sem érdekli, akkor jön a következő. Tormay bálványozta Mussolinit, hát legyen Mussolini utca, Horthy tér már úgyis van, és ha a magyarokat ez sem érdekli, akkor jöhet a Hitler tér. Ha pedig még erre se mozdítanák a fülük botját se, akkor már tényleg csak a Mészároljátok le a Zsidó Gyerekeket sugárúttal lehetne próbálkozni.
De persze attól nem kell tartani, hogy bármikor elmarad a balhé. Nálunk az sose marad el, balhés nép vagyunk. Tormay remek balhégenerátor, tehát kell a náciknak, mert balhé nélkül még soha nem bírták ki, semmilyen országban, semmilyen náci nem bírja ki. Időnként még az amerikai nácik is felvonulnak, pedig csak pár százan vannak az egész nagy országban, de nem is lesznek többen, mert az amerikaiak nem hajlandók balhézni miattuk. Beleburkolóznak az ő szent szólásszabadságukba, és felőlük rajzoljanak horogkeresztet az eltorzított nemzeti zászlóra. Bánják is ők, mit hirdetnek. Egyébként ezt: „4. Csakis a nemzet tagjai lehessenek az állam polgárai. Igaz, vallási tekintet nélkül, de csakis a tiszta Fehér vérûek. Az Amerikában élõ nem-polgárok, mint vendég éljenek itt, és legyenek érvényesek rájuk az idegen-törvények. Ennek megfelelõen -aki nem zsidó vagy homoszexuális-, lehet a nemzet tagja.” (Hivatalos fordítás a legnagyobb amerikai fasiszta párt honlapjáról.) Az amerikaiak legfeljebb mosolyognak rajtuk, és még azt se mondják, hogy a tiszta Fehér vérűek azok leukémiások.
A magyarok semmin se mosolyognak, a magyarok azonnal egymásnak esnek. Belép a jobbikos a kocsmába, körülnéz, rendel egy sört, várakozik. A magyarok isznak, beszélgetnek. Jobbikos kivár, fizet, aztán a megfelelő pillanatban félhangosan odaszól a szomszédjának: „Képzelje, most hallottam, hogy Szegedi Csanád nem is zsidó.” Az utolsó szót kicsit hangosabban mondja, mert az a kulcsszó, a zzzzzsidó, a többi nem fontos. Ez elég, hogy a szomszéd szomszédja meghallja, és ez a szó rögtön beindítja a láncreakciót. Mit mondott az a pofa, kérdezi a szomszéd szomszédja, és a szomszéd elismétli neki, mert közben a jobbikos már arrébb sétált. A szomszéd szomszédjának szomszédja is meghallja a kulcsszót, zzzzzzsidó, ő is érdeklődik, és a hír végigjárja a kocsmát, többször is, és a torzulások aszerint fokozódnak, hogy a továbbadók mióta tartózkodnak ott – nem időben, literben számolva.
– Szegedi Család nem is zsidó.
– Szegeden a családja nem zsidó.
– Szegeden csalárdok a nem zsidók.
– A szegedi zsidók csalárdsága.
– A szegedi zsidók cselédsége.
– Szegeden a zsidók cselédként tartják a magyarokat.
– Szegeden megöltek egy zsidó cselédlányt.
– A zsidók megöltek Szegeden egy cselédlányt.
A fertőzés terjed, megállíthatatlanul, és mindenki, aki ott volt, másnapos reggel arra ébred, hogy valami baj van a zsidókkal. Talán Szegeden, de ez nem biztos. És a másik kocsmában is, mert a jobbikos ott is járt, fizetett egy sört, de bele se kortyolt, csak odaszólt a szomszédjának félhangosan: „Hallotta, hogy új műsort kapott Czigány György?”
Csak ennyit mond és már tovább is megy, de ha aznap este a kocsma előtt éppen elmegy egy arab diák, akkor alighanem megverik, mert már megint műsor volt a cigányok miatt Valamigyörgyön. Vagy valami ilyesmi, már pontosan nem emlékeznek, de valami balhé volt.
Ez a cél. A balhé. Nem az, hogy megverjék az arab diákot, az csak ráadás, és legfeljebb véletlenül következik be. Az a cél, hogy az emberekben folyamatosan tudatosítsák, hogy a zsidók és a cigányok balhét jelentenek. Valamifélét. Ezt olyankor kell velük közölni, amikor az ítélőképességüket valamilyen tudatmódosító szer korlátozza. Általában persze nem az alkohol, inkább a politika. A politika veszélyesebb drog, mint az alkohol, mert még az iszlám országokban sincsen betiltva, és a szesz legrosszabb esetben is csak néhány tucat embert ölhet meg egyszerre, akármilyen bonyolult karambolban, a politika nyilvántartott rekordja viszont a második világháború, a becslések nyolcvanmillió áldozatig is fölmennek.
Ekkora balhé azért már valami.
Ha Tormay nem lett volna vérfasiszta, akkor nem lenne balhéforrás, és a Jobbiknak mindkettőre szüksége van, fasiszta bálványokra is, balhéforrásokra is. Balhét meg lehetne próbálni egy Szübőtej utcával is, mert hát ő volt a Magyarországra törő mongol hadak voltaképpeni vezére, és rengeteg legyilkolt magyar vére tapad a nevéhez, hogyne lenne belőle balhé. De a magyarok nem ugranának egy ilyen névre, azt hinnék, valami fura tejtermékről kapta a nevét, amilyen az aludttej, a kancatej vagy a kutyatej, és ha felvilágosítanák őket, hogy ő volt a tatárjárás, az sem érdekelné őket különösebben. Régen volt.
Tormay nem volt elég régen. Balhé lesz belőle, testvérek, ez kell nekünk. Leszbikus volt? Kit érdekel? Majd ha a demokraták (jobbikos nyelven ez zsidót jelent) javasolják az Oscar Wilde utcát, akkor elkezdünk úgy buzizni, ahogy csak kifér a csövön, erre a zsidók (jobbikos nyelven ez demokratát jelent) visszavágnak, hogy Tormay is az volt, és megvan a balhé. Ez kell nekünk! Imádta és zokogva gyászolta Tisza Istvánt, aki háborúba vitte az országot az osztrák császár oldalán, szóval masszívan idegenszívű volt, hát aztán, testvérek! Balhé lesz belőle! Majd ha a tudjátokkik (a nácik imádják az ilyen összekacsingatós kifejezéseket) jönnek a Verne Gyula utcával, akkor elkezdünk úgy idegenszívűzni, ahogy kifér a csövön, hogy visszavágjanak, hogy Tormay meg monarchista volt, és megvan a balhé. Ja, és ne feledjétek el végignézni az utcanévjegyzéket zsidók után, hogy visszavághassunk, hogy a zsidóknak is lehet utcájuk. Ennek ugyan semmi értelme, de ebből lesz a balhé. A lényeg, hogy minden rólunk szóljon. Mert igény az van ránk.
Egy képzeletbeli náci szónok szavai saját kútfejemből merítve; csakis képzeletbeli lehet, aki náci létére beismeri, hogy a Herzl Tivadar utcával való vagdalkozásnak semmi értelme, még ha csak testvéri zárt körben is. Számukra ennek nagyon is van értelme, mert a világot zsidók és árják élet-halál harcaként képzelik el, két egymásnak feszülő gigász végeérhetetlen szkanderpárbajaként, ahol a vesztesnek mindenestül pusztulnia kell.
Ezért van értelme Móriczcal visszavágni. Érdektelen, hogy Móricz életműve a magyar irodalom egyik kincse, Tormaynak pedig a legjobb írása is csak egy szentimentális kis nyavalygás – hiszen a jobbikosok nem olvasnak mást brosúrákon és kuruc csatadalokon kívül. Érdektelen, hogy Móricz irodalmi munkásságában egy gramm valódi antiszemitizmust sem találni, nagyon maximum egy-egy lenéző megjegyzést, hiszen korának gyermeke volt. A Tom és Jerryben is vannak rasszista utalások, mert akkoriban ez normális volt. Az ógörög orvos még istenek nevére esküdött, és megfogadta, hogy soha nem fog hólyagkövet operálni; elég nagy értetlenséggel találkozna, ha az orvosokat ma is erre akarnák esketni.
A világ változik, és Móricz egy korábbi világban élt. Akkoriban a zsidókat nem szeretni magától értetődő volt. Janus Pannoniustól kezdve minden nem zsidó magyar író műveiben jó esély van antiszemita utalásokat kimutatni, vagy ha azokat nem, akkor a keresztény felsőbbrendűségbe vetett töretlen hitet – ami végeredményben ugyanaz. De többségük nem szentelte irodalmi munkássága jelentős részét annak, hogy a zsidók elvetemültségét bizonygassa, Tormay pedig igen.
Az Index megemlíti, hogy Tormayt jelölték Nobel-díjra; ez bizonyára nagy érdeme, csakhogy nem kapta meg. És valahol azt olvastam, hogy néhány hasonszőrű testvér javasolta, automatikusan bekerült a különféle selejtezőkbe, aztán kibukott. Ez azért nem ugyanaz, mintha O’Neill és du Gard az utolsó pillanatban, becsúszó szereléssel halászta volna el Tormay jól megérdemelt Nobel-díját. Az pedig, hogy van szobra és emléktáblája – no de „tudjukmárhogykik” állítanak szobrokat és emléktáblákat a tormayknak. A náci testvérek.
A Jobbik éppen megnyert egy pert Karsai László történész ellen, aki neonáciknak nevezte őket. Nos, aki Tormayt élteti, azt már nem szükséges neonácinak nevezni.
