Azt hiszem, jogos a kérdés. 1985-ben tanultam meg az első programnyelvet, a BASIC-et, és azóta is állandóan azt használtam. Commodore-on, PC-n, utoljára Palmon is, az egyik nyelvjárást, a másikat, a harmadikat, a sokadikat. Mindmáig emlékszem olyan házi számítógépek BASIC nyelvjárásaira, amik nekem nem is voltak, soha nem is láttam őket elevenen, például a Sinclair Spectruméra. Azokat a nyelvjárásokat, amiket használok, könyv nélkül, álmomból ébresztve is tudom.
A PHP-t a LAttilaD.org indulása után, alig több mint három éve kezdtem tanulni – és mi történik? A százezer éve használt Visual BASIC-emben programozva PHP nyelven kezdek beszélni. Már vagy egy tucatszor előfordult. Például a$ helyett $a-t írok, avagy if a=1 then helyett if(a==1)-et, then nélkül. Mert PHP-ül így mondják.
Azonfelül kezdettől fogva a BASIC megszállott híve vagyok. Megtanultam egy halom más nyelvet is, de mindegyiket csak úgy-ahogy, minél távolabb álltak a BASIC-től, annál kevésbé szerettem, ismertem és használtam őket. A huszonegyedik században, amikor állítólag már bealkonyult a BASIC-nek, én nemcsak hogy BASIC-ben programoztam-programozok, hanem ráadásul özönvíz előtti nyelvjárásokban. Részint mert újabbra nem telik, részint viszont azért, mert némelyik modern nyelvjárást már nem volt türelmem megtanulni. Programnyelvekben maradi vagyok, a régit szeretem, és nem átalltam a történelem folyamán számtalan levélben, cikkben, miegyébben méltatni a BASIC értékeit és megvédeni renoméját támadóival szemben.
Ugyanakkor viszont egyre ritkábban ülök le BASIC-ben programozni, és amikor igen, akkor egyre gyakrabban „szólom el magamat” és írok PHP nyelven. Ennek oka kell hogy legyen.
Az oka csak részben az, hogy a LAttilaD.orgot PHP-ben lehet programozni, és mivel én az utóbbi három évben rengeteget fejlesztek a LAttilaD.orgon, sokkal inkább élek a PHP, mint a BASIC légkörében. Amikor WordPerfect alatt megalkottam a világtörténelem legagyafúrtabb billentyűzetkiosztását (sajnos elpusztult egy rendszerösszeomláskor, de a dokumentációja még talán megvan valahol), akkor állandóan a WP makrónyelvének légkörében éltem, betéve tudtam a mindenféle kacifántos kombinációkat, de azt egyáltalán nem kevertem bele a BASIC-be.
Az ok az, hogy szeretem a PHP-t, éspedig egyre jobban, ahogy kezdem megismerni és rájövök, hogy mi mindenre képes. És határozottan úgy érzem, hogy ez az én nyelvem. Nem mintha a BASIC-kel bármi baj lenne, éppen csak senki se gondolt arra, hogy olyan BASIC-nyelvjárást írjon, amiben ilyen eszközök vannak.
A napokban letöltöttem egy kis palmos logikai játékot, és tegnap az jutott eszembe, hogy kipróbálom, meg tudom-e írni PHP-ben. Nem az, hogy kipróbálom a megírását BASIC-ben; az nem izgatott. Webes, online játék gyanánt akartam. Tegnap és ma meg is írtam, egész helyes lett, jól eljátszogatok vele, és most már csakugyan megteszem, amit régóta fontolgatok: mesélek a PHP-ről.
Tehát mi is az, amit én ennyire szeretek a PHP-ben?
Például a tömbkezelése. Egy C-programozónak ez biztos nem jelent újdonságot, a PHP ugyanis nagyon hasonlít a C-re, de én sose tudtam megtanulni C-ül, értelmetlen krixkrax volt számomra, annál értelmetlenebb csak a Forth tud lenni, ha az ember nem ismeri (én csak nagyon alapszinten tudok forthul). Nem tudom, hogy C-ben milyen a tömbkezelés, de a PHP-é elbűvöl. Az égvilágon mindent meg lehet velük csinálni, irdatlan adattömegeket tárolhatnak bonyolult struktúrák szerint, és olyan könnyedséggel manőverezhetünk velük, ami már szinte botrányos a BASIC-en nevelkedett, régimódi programozó szemében.
Azonkívül a hatalmas szókincse. Annak idején, amikor BASIC-hívő fejemmel az akkor modernnek számító Turbo Pascal 5.0-val ismerkedtem, bosszantott és idegesített az a rengeteg eljárás, függvény, mindenféle, amit belezsúfoltak. Quick BASIC-ben, amiben akkoriban dolgoztam, az összes kulcsszót meg lehetett tanulni, paraméterezéssel, használatuk módjával együtt, így fejből lehetett programozni, nem kellett állandóan a helpet bújni. TP-ben erre esély se volt, annyi minden hemzsegett a nyelvben. A PHP-hez képest a TP egy könnyen megjegyezhető, minimális szókincsű nyelvecske – én mégis szeretem, hogy ennyi rengeteg függvényem van. Mert ezek csinálnak is valamit. A PHP-nek azért kell ennyiféle függvény, mert rengeteg feladat, témakör, formátum, miegyéb van, amire felkészítették.
És még sorolhatnám, de van még valami: az utóbbi években meggyőződésemmé vált, hogy a jövő a szerveroldali programozásé. De erről szóljon egy külön cikk. Szerveroldalon programozni pedig PHP-ben lehet.