Úgy tűnik, félévente küldenek egy példányt abból az űrlapból, amely Tisztelt Ügyfelünk! címre hallgat, ámbár egy cég küldi, aminek nincsenek ügyfelei, csak előfizetői. A telefontársaság követel benne újbóli igazolást arról, hogy még mindig jogosultak vagyunk a hírközlési minisztérium havi ezer forintos számlatámogatására. És persze csatolni az igazolásokat.
Rendkívül érdekelne, hogy ezt miért a telefoncég követeli és miért a polgáron. A hírközlési minisztériumnak kellene követelnie a szociális-akármilyen minisztériumtól, mert előbbi adja a pénzt, és utóbbi mondja meg, hogy kiknek jár. Egy országban ez két minisztérium privát belügye lenne, a polgárt maximum tájékoztatnák, hogy mivel jogosult, megkapta a támogatást, avagy mivel már nem jogosult, nem kapja tovább a támogatást. De nálunk Büroföldön nincs támogatás, csak munkabér. Kizavarjuk a fogyatékost a plusz négy fokos esőbe – hadd ázzon pocsékká a tolókocsi, amiről nem felejtettük el minden adandó alkalommal a fogyatékos orra alá dörgölni, hogy milyen drága volt –, lemásoltatjuk vele azokat az igazolásokat, amiket mi állítottunk ki, elküldetjük vele a telefontársaságnak, ahonnan aztán úgyis mihozzánk küldik tovább ellenőrzésre, és mindezért adunk hatezer forintot. Mert fél év múlva újból követelni fogjuk az igazolást.
Ez nem kristálytisztán a fogyatékosok problémája, mert például idősek is kaphatják, de elsősorban mégis a fogyatékosoknak jár. Ráadásul jár az alanyi jogú ápolási díjasoknak is, úgyhogy belevág a Fogyatékosok Pártjának fő profiljába, az elnök és ápolási díjas barátnőinek felkapaszkodásába. Őszintén bízom benne, hogy az első adandó alkalommal szót emelnek.