Olvasóim tanácsát kérem: mire fordítsam azt a hatalmas összeget, amit az OTP egyetlen levélke hatására fizetett nekem? Először arra gondoltam, hogy elmulatom, vendégeket hívok és együtt eltivornyázzuk, de rájöttem, hogy illik valamit visszaadnom a közösségnek. Annak a közösségnek, amely betéteivel és a hitelekért fizetett kamatokkal eltartja az OTP-t, s ezzel lehetővé teszi, hogy a bank nagylelkűen kárpótolja azokat, akiket megsért és diszkriminál. Tehát helyes lenne talán, ha e vagyon egy részét jótékony célra fordítanám.
Tisztelt OTP!
Mint arról ma délelőtt tett bejelentésemből is értesültek, a […] bankautomata tízezer forint helyett csak ötezret fizetett ki. A gépek néha elromlanak, nekem nem ezzel van problémám.
Nyomban felhívtam az automatán található telefonszámot, ahol a hölgytől mindenekelőtt megtudhattam, hogy az automata, amelyet használtam, nem létezik. […] Ezzel nem tudtam és továbbra sem tudok mihez kezdeni – ha Önök felszerelnek egy automatát, de elfelejtik bejegyezni a nyilvántartásba, akkor talán nem bennem van a hiba. A hölgy azonban ekkor már hallhatóan elkönyvelte, hogy valamiféle bűnöző vagyok, aki ötezer forintot akar kicsalni a banktól egy nemlétező automatára hivatkozva. Hogy hogyan, arról sejtelmem sincs, de éreztem a hangján a bizalmatlanságot, amikor elkérte a bankkártyám számát. Megadtam neki. Megkérdezte, mikor születtem. Megmondtam, kétszer is. A hölgy közölte, hogy én nem akkor születtem.
Ez egy kissé meglepett. A magyarázat csak az lehetett, hogy a hölgy az anyám, hiszen csak ő tudhatja még nálam is jobban, hogy én mikor születtem. Az anyám azonban nem dolgozik bankban. A rejtélyt megfejteni nem jutott alkalom, mert a hölgy erélyesen rám parancsolt, hogy adjam Láng Attila Dávidot.
Korábbi, hatósági eljárással végződött vitánk után bizonyára nem lepi meg Önöket, hogy emelt hangon közöltem a hölggyel, hogy én vagyok Láng Attila Dávid. Elvégre a beszélgetés elején bemutatkoztam, azután pedig közöltem a kártyaszámomat és a születési dátumomat. Tény, hogy egy bankkártyát el is lehet lopni, és ott van a szám ráírva, de hogy Önök miért olyan adatot kérnek mellé, amit akárki tudhat, azt csak Önök tudhatják. Szerintem még Önök se.
A hölgy háromszor-négyszer megparancsolta, hogy adjam az ügyfelet, illetve Láng Attila Dávidot, ezt a kettőt variálta. A meddő beszélgetésnek véget vetettem és mentem a dolgomra. Hazaérve bejelentettem az automata hibáját – ez a telefonos kollégájuk már, meglepő módon, egy létező automatát látott. Megkérdeztem, csakugyan hibás-e az Önöknél tárolt születési dátumom. Hibás volt. Megkérdeztem, mit tehetek a hiba kijavításáért; kollégájuk megmondta. A hibát ki fogom javíttatni.
Most pedig szeretnék néhány dolgot szíves tudomásukra hozni.
1. Ha Önök a) egy hónap alatt nem képesek felírni, hogy lett egy új automatájuk, avagy b) több különböző, eltérő nyilvántartást vezetnek az automatáikról, akkor Önök szórják a pénzt. Ennek nem örülök, mert az én pénzem is benne van.
2. Léteznek fizetős honvédelmi tanfolyamok. Az ember beiratkozik, befizeti a díjat, és cserében néhány hétig egyenruhás emberek üvöltöznek vele és lépten-nyomon megalázzák. Önök nem ilyen tanfolyam. Önök egy bank. Én azért fizetek Önöknek, hogy vigyázzanak a pénzemre. Évekig küzdöttem azért, hogy úgy bánjanak velem, mint egy emberrel, de a legtöbb, amit elérhettem, az volt, hogy idelöktek egy jelképes pénzösszeget, hogy végre megszabaduljanak tőlem. Igaz, véget vetettek az engem sújtó diszkriminációnak is – mostanáig.
Mindössze egyetlen apróságot szeretnék elérni. Azt, hogy ne a bizalmatlanság bankja legyenek, miközben évekig „a bizalom bankjának” nevezték magukat. Ha valami nem stimmel az adatokkal, akkor az alkalmazottaik azonnal felpaprikázott idegbetegekké változnak, akik kizárólag arra hajlandóak, hogy olyan mondatokat szajkózzanak, hogy „adja át a telefont az ügyfélnek”, „adja Láng Attila Dávidot”, „maga nem Láng Attila Dávid” és hasonlókat. Ha ezután kiderül, hogy az adat mégis jó, például elsőre rosszul hallották, a gyanakvás akkor is megmarad. Jó a hallásom, érzékelem. Olyan szituációban pedig, amilyen a mai is, egyszerűen nincsen megoldás. „Forduljon föl az ilyen alak, betelefonál egy nemlétező automatáról hadoválva, egy lopott kártyával próbál pénzt kicsalni belőlünk, és még annyi esze sincs, hogy kiderítse a kártyatulajdonos születési dátumát.” Ez a mai hölgy magatartásának egyértelmű summázata. És a törekvés, hogy minél előbb letehesse a telefont. Az nem cél, hogy megvédjen engem, ha netán egyszer tényleg ellopnák a kártyámat. Csak hogy ő szabaduljon a kellemetlen szituációból. A helyzet azonban az, hogy Önök fizetnek ennek a hölgynek, hogy szükség esetén a kellemetlen szituációkkal is szembenézzen, én pedig Önöknek fizetek ugyanezért.
Nem várok csodát. Nem várom el, hogy megoldjanak olyan problémát, amit az adott helyzetben nem tudnak megoldani. Nem várom el, hogy elhiggyenek egy olyan adatot, ami nem egyezik a nyilvántartottal. Ezzel az én pénzemet sodornák veszélybe.
Azt várom, hogy emberi hangon beszéljenek velem. Ha úgy érzik, hogy okuk van gyanakodni, akkor gyanakodjanak, de kulturált ember módjára. „Elnézést, uram, de ez az adat nem így szerepel a nyilvántartásunkban.” Az ügyintézőik igazán nem mondhatók udvariatlan embereknek, a legrövidebb várakoztatás előtt is türelmemet kérik és utána megköszönik a türelmemet, udvariasan köszönnek és elköszönnek. Ez miért csak addig lehetséges, amíg minden tökéletes? Ha valami nem stimmel, miért változnak robotgépekké, amik csak azt tudják követelni kiképző őrmesteri hangon, hogy adjam Láng Attila Dávidot?
3. Nem táplálok illúziókat. Önök általában sablonos válaszokat küldözgetnek, olyanokat, mintha egy automata írta volna őket. Önök egy bank, tehát kizárólag a pénz nyelvén értenek. Önöket csak akkor lehet rávenni, hogy megmozduljanak, ha a pénztárcájuk felé nyúl az ember. Tehát ezt fogom tenni.
Amikor kártérítést fizettek nekem a sorozatos megalázásért, kijelentették, hogy további kártérítést nem hajlandók fizetni. Ez azonban hallgatólagosan magában foglalta az ígéretet, hogy további megalázás sem lesz. Miután Önök megszegték az egyébként eredetileg is egyoldalú „megállapodást”, annak egyetlen részlete sem érvényes már.
4. Tájékoztatom Önöket, hogy bár a beszélgetésről csak Önöknek van hangfelvételük, nekem viszont van egy tanúm. Mivel a bankautomata olyan magasan van, hogy tolókocsis ember nem érheti el, vittem segítséget: egy úriembert, akivel üzleti kapcsolatban állok, s akinek munkáját a bankautomatából felveendő pénzzel szándékoztam kifizetni. S mivel az utca zajában kellett felhívnom Önöket, a beszélgetést eleve kihangosítottam, így ez az úr hallott mindent. Nem tetszett neki, és kész tanúsítani, hogy mi történt.
5. Kártérítést követelek tehát az ismételt megalázásomért, azért, hogy hazugnak minősítenek, parancsolgatnak nekem, diszkriminálnak mint fogyatékost és lehetetlen, sértő, megalázó helyzetbe hoznak üzleti partnerem előtt is.
Azt remélem, hogy Önök partnerek lesznek a helyzet megoldásában, és nem kell ügyvédhez fordulnom, bíróságra vinnem, sajtó elé citálnom Önöket. Mindkettőnk számára kényelmesebb lenne, ha erre nem lenne szükség. Ha azonban olyan választ kapok, amit az együttműködés megtagadásaként kell értelmeznem, akkor megindítom az eljárást. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság bevonása nem vezetett maradandó eredményre – akkor hát jöjjön a bíróság. De előtte, jelen levelemben, felkínálom Önöknek a peren kívüli egyezséget.
Tisztelt Láng Attila Dávid!
Számunkra fontos, hogy ügyfeleink, így az Ön ügyét a legnagyobb szakértelemmel kezeljük.
Rendkívül sajnáljuk, hogy telefonos ügyfélszolgálatunkon történt bejelentése során kellemetlen tapasztalatokat szerzett, illetve szíves elnézését kérjük, amiért az Ön születési dátuma tévesen szerepelt adatbázisunkban, és ezért a beazonosítás sikertelen volt.
Arra törekszünk, hogy a lehető legmagasabb szakmai színvonalon, megkülönböztetett figyelmet szentelve szolgáljuk ki ügyfeleinket. Munkatársaink és ügyfeleink közötti kapcsolatban csak az előzékenységet és a tiszteletet tartjuk elfogadhatónak.
A kellemetlenség enyhítésére a március havi számlavezetési díjat (304 Ft) jóváírjuk számláján.