Nem tudom, hányadik eset fönnállásom során: megint valakit megismertettem a makrók hasznával. Speciel nem vagyok rá valami büszke, mert Krisz az illető, akit mostanra elég sokszor összeismertethettem volna velük, fogalmam sincs, hogyan maradt el mindmáig. Éppen a TESZ képeit darabolja, és feltűnt, hogy túl sok billentyűt kell megnyomni hozzájuk. Nyit, vágásba kapcsol, kijelöl, vág, ment, becsuk. (Oka van, hogy miért nem Irfanban vágja kötegelve.) Úgyhogy írtam neki két makrót a művelet meggyorsítására, és lelkesen használatba vette őket.
Engem eldöbbent és megképeszt, hogy a PC-k húszéves történelme nem volt elég ahhoz, hogy a makrók megjelenjenek az emberek tudatában, mint olyan eszközök, amikkel a számítógép használata megkönnyíthető és meggyorsítható. Ezer számítógép-felhasználó közül 999-nek fogalma sincs, hogy léteznek, azazhogy létezhetnek makrók. Szomorú dolog. Írni fogok többet is a makrókról, és mindenkit buzdítok, hogy használja őket.