Nem tudta senki, ki volt ő,
nem tudta senki, miért.
Nem tudta senki, honnan jött,
nem tudta senki, hová tart.
Nézz a szemébe s meglátod a sorsod,
nézz a szemébe s megismered jövőd.
Nézz a szemébe s hogyha túléled,
már nincs mitől félned – többé soha.
Ezt Vahule Ílu írta. Részlet Limelullí Első Eposzából. Az ősi szúni nyelven írta, és én fordítottam le. Azzal az eljárással, hogy megírtam magyarul. Limelullíról még csak annyit tudok, hogy valami olyasféle különleges nőnemű lény, mint maga Ninda, nyilván fiktív, mármint Vahule Ílu találta ki, és amúgy a neve ennek a dalnak a címe, meg egy kis játék a betűkkel. Vahule Ílu neve is észt szóból van, az meg ebből a dalból, és ha félrehallottam, őt akkor is így hívják. Nem tudok én ötven szót se észtül.
És közben rájöttem, hogy eszméletlenül fantasztikus lenne igaziból megírni mindazokat a műveket, amikből a Nindában idézet van. Ez jelenleg öt szerzőnek (Ninda, Lí-Nindaran, Sileni, Szinensi és Aini) összesen tizenegy műve, és ugyanennyi kötet az Ílgaszaumiból. Csak persze maga a Ninda is óriási (most értük el egy Vavyan Fable-kötet, a Halálnak halálával terjedelmét, és még mindig csak a harmadik fejezetben járunk), és mire a végére érünk, lesznek azok a művek négyszer-ötször ennyien is. És persze jó terjedelmesek, a Gondolatokból, amit Lí-Nindaran írt, a 813. sómirból is van idézet („Minden kérdésben, amit felteszünk, ott rejlik egy másik kérdés: az, hogy miért kérdeztük éppen ezt.”), és nem ez a leghosszabb. Persze mondjuk A fáhaut háborúk története vagy az egész Terra-sóhipun elég unalmas is lenne csak úgy megírni, és ennél még többet számít, hogy a csoport tagjainak műveit ha megírnám se is nem publikálhatom dzserang világokon, de a Testvériség körében sem terjeszthetők, kivéve a Szíanokat. Maga a Ninda sem, természetesen. No meg Aini műveiből nyilván egy mondatot se tudnék megírni, nincs meg a szükséges szaktudásom. Ilyeneket ír: „Nem véletlen, hogy ez a kötet hosszabb, mint Nindáé. Szinensi lélekrajza az M, V és D rindeken egyszerűbb, de az Sz és P rind sajátos mintázatú összetettsége miatt külön figyelmet kell szentelnünk a teljes 4. szintnek.” (Szinensi lélekrajza a csoport számára, bevezető, 2. sómir.)
No de… Limelullí Első Eposza…
Mert hiszen az már meg van írva. Személyesen ismerem Limelullít, akárcsak Nindát. Csak akkor még nem így hívták, ezt a nevet tőlünk kapta abban a szent pillanatban, amikor rájöttem, hogy most (az nc-8 jelzésű sómirnál) van ott a megfelelő brīdis, hogy megszülessen Limelullí Első Eposza. És ha nem lesz hozzá másik brīdis, akkor további részletek nem lehetnek belőle megírva, noha ezzel a nyolc sorral megszületett Limelullí, megszületett az Első Eposza, és provizórikusan a Második és az esetleges Továbbiak is, és megszületett Vahule Ílu, aki nagy költő volt és talán tagja lehetett volna a csoportnak, ha nem évezredekkel ezelőtt él.
Amúgy a többes igealakok nem felséges többesek, ezt a könyvet egész munkacsoport írja. A Kissyt is együtt írjuk – Krisszel is, hiszen neki végig rajta van a keze nyoma, de Kissyvel és a csapattal meg másokkal is együtt dolgozunk. A Ninda is csapatmunka, a csoport és elsősorban Lýȳ nélkül semmire se mennék. És hát ott van a rengeteg segítőm, a könyv végi köszönetnyilvánításban már lehet vagy nyolcvan név, és még sehol se tartunk.
„Mehetsz a dolgod után, amíg örvényleni nem kezd körülötted az idő. Akkor állj meg, nézz körül, figyelj és gondolkozz. Ne várd meg, hogy elkezdjen lassan aláhullani.” Ez magából az Első Szíanból való, a modern szúni filozófia alapművéből, ami a közeljövőben – – –
És egy tizennégy éves kamaszlány írta igazából, akinek fogalma sincs, hogy mit alkotott. Honnan lenne? Nekem sincsen.
Jaj, hát elfelejtettem megmondani, miért használtam a brīdist a magyar pillanat helyett. Azért, mert már volt egyszer egy brīdis.