Lidl Megoldás 1.0

Első fejezet,
  amelyben megismerjük a Gombot

Csütörtökön éppen arra vezetett az utunk, hát meglátogattuk a Lidl üzletét. Beléptünk és ezt láttuk:
  
  Ez kicsit meglepett, mert úgy értelmeztem, hogy „toló- és bevásárlókocsikat itt kéretik áttolni”, ami a legkevésbé se tetszett. Nem szeretem, ha besorolnak az áru közé. Kicsit tébláboltunk, váltottunk pár mondatot a mellettünk meglepve ácsorgó többi vásárlóval, s párocskám egyszer csak fölfedezte a megoldást.
  
  A Gomb szürke, szürke alapon, egy cső végéből áll ki, átmérője körülbelül két centi. Tökéletes mimikrijét számos dzsungellakó állat megirigyelhetné. Használatához két személy szükséges: az egyik észreveszi, hogy hol van a gomb, a másik pedig fölér odáig.

Második fejezet,
  amelyben meg is nyomjuk

Megnyomtam. Hallhatóan csöngetett, és nem történt semmi. Fölnéztem a mennyezetre, a tükörre, amiben a pénztáros lát engemet, hogy valóban lát-e. Lehetséges, de akkor az olyan tükör, ami akkor is mutat engem, ha éppen szabadnapja van. Mármint a tükörnek.
  

Harmadik fejezet,
  amelyben a nyomkodás életformánkká válik

De lehet, hogy mégse mutat, mert nem történt semmi. Újra megnyomtam a Gombot. Csöngetett, és nem történt semmi. Ezért megnyomtam harmadszor is. Nem történt semmi. Közben a többi vásárló türelmesen várakozott és érdeklődéssel végighallgatta, hogy mi mit szerettünk volna itt konstruálva látni és minek kellene történnie. Megnyomtam negyedszer is (nem történt semmi), egy hölgyvásárló pedig elment segítséget hívni. Miután ötödször megnyomtam (nem történt semmi), megérkezett egy pénztáros.

Negyedik fejezet,
  amelyben lehülyéznek

– Miért nem nyomták meg a Gombot? – kérdezte a pénztáros, azonnal megtalálva a probléma nyitját: hát hülye ez, hisz még járni se tud.
  – Már ötször megnyomtam – feleltem éles hangon ahelyett, amit ilyenkor Amerikában mondanak: „majd az ügyvédem megkeresi a maga fölöttesét” –, de ha akarja, megnyomhatom hatodszor is.
  Megnyomtam. És lőn csoda: nem történt semmi. Ez meglepte a pénztárost, aki téblábolt egy ideig, majd előkerítette az üzletvezetőt.

Ötödik fejezet,
  amelyben Gregor Samsák leszünk

Odajött az üzletvezető, arca alsó felén azzal a jól ismert kifejezéssel, amit már korábban is megfigyelhettünk rajta, amikor a főnökök nem voltak jelen; az arca felső felét még soha nem láttam, mert nekem alacsonyan van a fejem, ő pedig mindig a mennyezet felé tekint. Elnézett a bejáratnál álldogáló csúf lények fölött és demokratikus gondolkodását illusztrálandó saját kezűleg nyomta meg a Gombot.
  És nem történt semmi.

Hatodik fejezet,
  amelyben kiderül minden

Az üzletvezető kissé zavarba jött és fizikai behatást gyakorolt: a vízszintes rudat, amin a tábla és a leffentyűk vannak, elfordította a Gombot tartó függőleges rúd körül, s a bejárat ím szabad.
  Elmondta, hogy csak előző este készült el az átalakítás (mi meg elgondolkodtunk, hogy ugyan mi tartott ezen a gányoláson ennyi ideig), és hogy ennek működnie kellene. De tessék menni nyugodtan vásárolni, mondta, mi pedig értettük a ki nem mondott második felét: „és békén hagyni végre”. Mentünk vásárolni és békén hagytuk.

Hetedik fejezet,
  avagy a konklúzió

Szóval „édesanyám, én nem ilyen lovat akartam”. Ennek a cikknek a linkjét el fogom küldeni a Lidl illetékes vezetőjének, aki valószínűleg meg lesz lepve, mert le merem fogadni, hogy ő még nem látta a műalkotást. Ha látta volna, felhívott volna és óva int, hogy betegyük a lábunkat az üzletbe, amíg rendbe nem hozzák, ő ugyanis egy udvarias ember, akinek fontos a vásárló.
  Elmondom, hol a baj. Van az a játék, hogy valaki súg valamit a másik fülébe, azt sorban tovább kell súgni, és mire körbeér a súgás, egész más kerekedik ki belőle. Így készült a Gomb, a Tábla és a Rúd. Az elnök azt mondta, hogy legalább fél méter magas gombot akar, hogy mindenféle mozgiautós vásárló elérje, ezt külön elmondta vagy hatszor. Az illetékes vezető kiadta az utasítást Jenőnek, és innentől nyugodtan aludt. Csakhogy Jenő továbbadta Józsinak, Józsi Jolánnak, Jolán Jeromosnak és Jeromos Jancsinak, akinek már fogalma se volt arról, hogy az elnök eredetileg mit mondott. Az elnök megmondta, hova akarja a gombot (a jelenlegi helyétől úgy két méterrel hátrébb), de Jancsi már erről se értesült. Éppenséggel a saját eszével is kiokoskodhatta volna, hogy ha a gomb itt van, akkor Lopó Lajos bentről odanyúl, megnyomja a gombot és a kinyíló ajtó alatt kimegy (nem mintha számítana, a szerkezet zárt állapotban sem alkalmas arra, hogy megakadályozzon valakit egy bevásárlókocsi kitolásában, de ez legyen a Lidl problémája). Az elnök megmondta, hogy a mennyezetre tükröt akar. Erről Jancsi egyáltalán nem értesült. Gondolhatnám, hogy nem volt ott az órán, amikor a der Spiegel volt soron, csakhogy az elnök magyarul beszélt. Azt is gondolhatnám, hogy Jancsi igazából Johann és nem volt ott az órán, amikor a der Tükör volt soron, csakhogy az elnök németül is elmondta. (Viszont volt kamera, az első kép tetején látható is a monitor, amin láttuk magunkat. Csak azt a pénztáros nem látja.) Az elnök megmondta, hova akarja a mozgássérült-emblémát, de Jancsi csak annyit hallott, hogy kell embléma. Hát kirakott egyet; biztos csak én vagyok ilyen háklis, hogy úgy érzem, a tábla elhelyezésével be lettem sorolva az árucikkek közé, sárgarépa, mosdószivacs, neszkafé, Láng úr, vöröshagyma, tejcsokoládé…

No mindegy. A hibákat úgyis kijavítják, az elkövetőiknek német szokás szerint megmossák a fejét, ők meg magyar szokás szerint legközelebb juszt is még nagyobb hibát csinálnak, de ez is legyen a Lidl problémája. Nekem egy problémám van.
  Hogy ötször nyomtam meg a Gombot, mindannyiszor világosan hallottam a csengetést, és rám se bajszintottak.

»»»»»»