Kirekesztő kifüggesztők, avagy rendszerváltás 2.0
Magyarország régi jogállam, joga régi épületekben lakik. A régi középületek falaiban húsz éve használaton kívül, de megvan a hatalom szöge. A közintézmények vezetői lojális, engedelmes emberek, akik óvakodnak attól, hogy a hatalom szögére családi fényképet vagy – Isten őrizz – reklámplakátot akasszanak, a hatalom szöge munkátlanul, büszkén áll a falban húsz éve, míg a többi szög mindig tart valamit.
Az épület korától függ, hogy mik lógtak azelőtt a hatalom szögén. Utoljára Kádár arcképe, előtte Rákosié, Sztáliné és Leniné – akkoriban egyszerre három szöget használtak. Ha az épület elég régi, a hatalom szöge tarthatta azelőtt Szálasit, ha elég gyorsan dolgozott a képkeretező, Hitlert, Horthyt, előtte akár Ferenc Józsefet is.
Első miniszterelnöksége alatt Orbán nem rakatta ki a képét a középületekbe, inkább házi áldásokba hímeztette a nevét és kezet csókoltatott magának az öregasszonyokkal. Lehetett gondolni, hogy a hatalom szöge esetleg most is munka nélkül marad, de részegítő élmény, ha kétharmados többséggel nyerjük a választásokat. Ilyenkor már kérkedni kell a hatalommal, akár egy mellét verő csimpánzhím.
De az első, amit ki kell tűzni, mégsem Orbán arcképe lesz, hanem az üzenete. „A magyar nemzet 2010 tavaszán újra összegyűjtötte életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez.” Csodálatos gondolat, szemlátomást a szótáras marketingmenedzser ötlete, aki korábban a népszavazást elnevezte országos akaratnyilvánításnak. Most dupla prémiumot kapott, mert az előző ötlet egyszerűen egy kacifántosabb szinonima, ez viszont Orbánt a történelem nagy forradalmáraival helyezi egy sorba. Leninnel, Sztálinnal, Maóval, Castróval, Mussolinivel, Kimmel, Mugabéval. Az mellékes, hogy valamennyi diktátor lett, sokkal fontosabb, hogy ezeket a neveket mindenki ismeri, és velük egy kategóriába kerülni publicityt jelent. Ez a jóindulatú értelmezés. A kevésbé jóindulatú szerint ha Orbán forradalmárnak nevezi magát, akkor azt akarja értésünkre adni, hogy a jövőben úgy akar tenni, mint a korábbi forradalmárok, diktatúrát akar csinálni.
Új rendszer született, jelenti be az Országgyűlés, amit most már egyszerűbb lenne Orbángyűlésnek elnevezni, hiszen Orbán szócsöve csupán, ahogy a rendszerváltás előtti Országgyűlés csak Kádár szócsöve volt. Szóval új rendszer született, mert mi döntöttünk a Nemzeti Együttműködés Rendszere mellett. Jó tudni, így utólag. Mi azt hittük, hogy csak parlamentet és kormányt választunk, pedig hát hipp-hopp rendszert váltottunk. Hogy is van eszerint a magyar történelem? Árpád-ház, Anjou-ház, Habsburg-ház, Horthy-ház, Rákosi-ház, Kádár-ház, Ország-ház, Orbán-ház, Dili-ház? Aligha, mert ebből az egyiket bezárták. Mindegy, lényeg, hogy megint rendszert váltottunk, az én életemben már másodszor, pedig még negyvenéves se vagyok. Még a végén úgy járok, mint Géza bácsi, aki élt a Monarchiában, Csehszlovákiában, Ukrajnában, Szovjet-Oroszországban, Magyarországon és a Szovjetunióban, pedig ki se mozdult Munkácsról.
Az új rendszernek öt pillére van. Hármat már korábbról ismertünk, Munka, Otthon, Család, én egyszer mögé biggyesztettem, hogy Orbán Kormány, és rémülten olvastam össze a kezdőbetűket. Most az Egészség és a Rend jött utánuk. A korábbiból okulva megint összeolvastam a kezdőbetűket. MOCSER. Ez se hangzik valami jól, de remélem, hogy az Egészség megmarad és nem kerül a helyére a baljósabban hangzó Állambiztonság.
Hogy egyébként miről szól az ötpilléres új rendszer, az nem derül ki. Dolgozzunk keményen, fogjunk össze és bízva bízzunk. Szerintem ennyiért nem volt érdemes egy egész rendszert felváltani, ezt már két rendszerrel korábban is megmondta Csehov Három nővére Márkus László, Haumann Péter és Körmendi János előadásában, olyanformán, hogy „dolgozni kell, dolgozni arcunk verejtékével, én például nyugdíjas leszek!” Amúgy a nyugdíjasok nem szerepelnek a MOCSER-rendszerben, kimondottan azok vannak megnevezve, akik Magyarországon élnek, dolgoznak és vállalkoznak. És vállalkoznak, tehát nem elég élni és dolgozni, vállalkozni is kell ahhoz, hogy az ember lehetőségeket kapjon és teljesíthesse az elvárásokat. Ez egy jogi dokumentum, a tetején ott van a hivatkozási szám, az alján a kötelező lábjegyzet, márpedig a jogászok tudják, hogy és meg vagy ég és föld. Úgyhogy én, mivel nincsen se munkám, se vállalkozásom, már eleve nem lehetek MOCSER-tag.
De igazából nem ebben érzem a kirekesztést, ámbár egyelőre kicsit még nehezen ejtem azt a szót, hogy Mocserország. Hanem az egyik aláírásban. Mostantól a közintézmények falán, díszes külsőségek között, ki lesz plakátolva az a név, hogy Hegedűs Lóránt. Igaz, hogy nincsen előtte ifj., ellenben mögötte ott van, hogy né, de ez semmivel se jobb.
Én nehezen tudom elképzelni, hogy valaki megírjon egy általa fontosnak tartott írásművet úgy, hogy egyáltalán nem kéri ki a felesége véleményét. És tudva, hogy a sokszor meggondolatlan férfiakat milyen gyakran támogatják okos, megfontolt véleményükkel a nők, valahogy így képzelek el egy párbeszédet kilenc évvel ezelőtt:
– Drágám, figyelj már ide. Szerinted hogy hangzik az, hogy ősemberként jöttek az Auschwitzba való, rohadék büdös zsidók? Vagy írjak inkább szemét genyákat?
– Dehogy, szívem. Te lelkész vagy, emelkedetten kell fogalmaznod. Ne ősembert írj, hanem óembert, az ködösebben hangzik, és írd, hogy galíciai jöttmentek hada.