Én a neten láttam tegnap. Kizárt dolog, hogy a fószer szándékosan csinált volna magából országos nagy marhát: a fószer tényleg országos nagy marha.
Halvány fogalma sincs arról, mi az, hogy vitatkozás. Amint Kálmán Olga felvet valamit, rávágja, hogy most ne ragadjunk le ennél, pedig nem ragadt le, csak szóba hozta. Amikor viszont Kálmán Olga tényleg leragad valaminél, annál a pedagógusnál, akinek nem lehet gyereke, akkor Keszei már nem mondja, hogy ne ragadjunk le ennél, hanem másképpen próbál kisiklani a válaszadás alól. Kizárólag egyféleképpen lehetne vele társalogni: eldöntendő kérdések sorával, amikre csak igennel vagy nemmel szabad válaszolni. De ez csak bírósági tárgyaláson és vetélkedőkben ismeretes.
De arról sincsen fogalma, mi az, hogy közélet, politika, társadalom, felelősség, szavak hordereje. Írtak valami papírt, mert valaki kérte, hogy írjanak már valamit, és ők összehordtak mindenféle marhaságot, amiről úgy érezték, hogy jól hangzik. „Ki lehet darukezelő?” „Hát értsen a darukezeléshez, ne szédüljön a magasban, és ne legyenek benne gonosz indulatok.” „Miért ne legyenek benne gonosz indulatok?” „Hát hogy rá ne csaphassa a húsztonnás konténert a kollégái fejére.” „És hogy akarod előre megtudni, hogy kiben élnek gonosz indulatok?” „Ja, annemtom.” Szóval ők megírták a papírt, és eszükbe se jutott, hogy azt náluk fejlettebb agyi képességekkel rendelkező emberek is el fogják olvasni. A buta ember sajátsága, hogy amikor csinál valamit, nem is jut eszébe, hogy annak bármiféle következménye lehet. Vonatkozó szakirodalom: Barátok közt. Jöttek a fejlettebb agyú emberek, elolvasták, visítva röhögtek a szexfilmmentes pedagógusokon, és meghívták az egyesület elnökét egy tévébeszélgetésre.
Keszei jóhiszeműen odament, hogyne ment volna, szerepelhet a tévében. Eszébe sem jutott, hogy a művecskéje következményeivel fogják szembesíteni. Buták között a legbutább az elnök. Most elkezdtem nézni a felvételt újra. Keszei azzal kezdi, hogy elmeséli, mi áll a törvényben, és hogy az értelmetlen, de nem fogja fel, hogy amit ők írtak, annak köze sincsen a törvényben levő értelmetlenséghez, ők egy teljesen másik értelmetlenséget írtak.
Keszei abban a hitben élt, hogy ők írnak egy ajánlást, ezzel részükről a dolog le van tudva, egy paksamétával több hever a minisztériumban. Fel sem merült benne, hogy Kálmán Olga három perc negyven másodperc süketelés után nekiesik és kérdéseket intéz hozzá, amikre ő nincs fölkészülve és nem tud válaszolni. Ez elég szelíden ment addig, amíg Keszei azt nem találta mondani, hogy aki másodállásban sztriptíztáncosnő, az ne erkölcstant tanítson, hanem matematikát. Kálmán Olga itt értette meg, hogy milyen szinten álló emberrel beszél: hogy Keszei nem látja át a szavai horderejét, csak beszél a vakvilágba, és ráadásul fogalma sincsen a pedagógus feladatáról. Erre ráment a beszélgetés első hat perce, de megértette. A hátralevő bő negyedóra arra kellett, hogy Keszeivel is megértessen ebből annyit, amennyit szűkre szabott eszközeivel és Keszei szűkre szabott felfogóképességével megértethet.
Miután Keszei állandóan kisiklott és értelmetlenségekbe menekült – és nem hiszem, hogy lenne még egy riporter az országban, aki képes és hajlandó lenne rá, hogy egy ilyen embert untalan visszarángasson a beszélgetés tárgyához –, Kálmán Olga nem látott más kiutat, mint hogy rámozdult arra a pedagógusra, később már konkrétan nőre, akit Isten (!) azzal vert meg, hogy nem lehet gyereke, és egyre vészjóslóbban követelte a választ arra, hogy az ilyen ember a társadalomban alacsonyabban elhelyezkedő személy-e. Én most láttam Kálmán Olgát először, nem tudom, hogy az indulata mennyire volt valóságos és mennyire eszköz arra, hogy leereszkedjen arra a szintre, amin már megértés születhet közöttük, mindenesetre bevált.
Keszei azért mondta, hogy nagyot hibáztak és visszaszívják, mert ekkor már ő is felfogta, hogy innen addig nem szabadul, amíg a gyermektelenség átkával Istentől megvert pedagógus kérdésére választ nem ad, de csak kétféle választ adhat, és az egyiknek az az eredménye, hogy az összes gyermektelen ember az országban úgy fog nézni rá, mint egy leprásra. Tehát a másik választ adta, és most azt hiszi, hogy olcsón megúszta. Ír egy ajánlást, visszaszív egy ajánlást, semmiség az egész. Fogalma sincs róla, mi az a közélet, el sem tudja képzelni, hogy a kimondott szavaknak következményük van. Az ő esetében a következmény most az lesz, hogy kinevezik minimum osztályvezetőnek a minisztériumba, mert iszonyatosan buta és népszerűtlen, tehát tökéletes ember, és ha nem derül ki róla (nem fog), hogy mégiscsak van valami sütnivalója, akkor még miniszter is lehet belőle, ahonnan aztán a rendszer bukásával egyenes út vezet a börtönbe.