Azt hittem, megírtam, de nem találom a blogban: született egy megegyezés. A nagyáruház tulajdonosai és üzemeltetői megegyeztek abban, hogy az Ominózus Ajtónál lesz egy gomb, ezt a mozgi megnyomja, fönt egy csengő csenget, ekkor a biztonsági őr leballag, beereszti a mozgit, fölkíséri a lifttel, majd ugyanez lefelé. A módszert mi kifogásoltuk, ugyanis az egyezményben az is benne van, hogy ha bármilyen hatóság kifogásolja, bármilyen szabályba ütközne, vagy egyszerűen csak az üzemeltetőknek nem tetszik, akkor vissza az egész. A kifogásunk nem érdekelt senkit.
No, szerdán arra jártunk és megnéztük a kifogásolhatatlan megoldást, amíg még létezik. Mennyezetről csüngő táblák jelzik az útvonalat a babakocsi- és mozgássérült-feljáróhoz, az ilyet mindig szeretem, mozgássérültek harcolták ki, hogy legyen ilyen, de ők csak másodikként szerepelhetnek a táblán. Az ajtó változatlan maradt, de van mellette egy gomb. Nagyon ügyesen megoldva, hogy minél nehezebb legyen észrevenni is, tolókocsival megközelíteni is. Azért mégiscsak sikerült. Megnyomtam, és két perc múlva megjelent a liftes bácsi.
Ez eléggé meglepett minket. Biztonsági őr lett ígérve, merthogy ugye biztonságilag megszigorított magánterület, ÁNTSZ-előírások, az élelmiszer útvonala, az lett volna a minimum, hogy a kerekeinket lefújják fertőtlenítővel, a hajunkra védőhálót húznak, az arcunkra gázmaxot raknak, a kezünket megkötözik, nehogy lopjunk, vért vesznek tőlünk az élelmiszer útvonalát fenyegető fertőzések ellen, és kivont bikacsökkel őriznek minket. De nem. Egy darab liftes bácsi. Gyütt, fölvitt, mondta, hogy lefelé hol csöngessünk, ennyi.
Az emeleten nagyon örültek nekünk azok az árusok, akiket három éve nem láttunk, de emlékeznek ránk, mert szeretnek minket. Nem lesz hosszú az örömük. Az áruház beperelte az EBH-t. Azt még nem tudjuk, hogy mit akarnak, csak a per tényéről jött értesítés.