Valamikor volt egy ünnepe ennek az országnak. Az állampárt idején állítólag – én nem emlékszem – üldöztetések közepette kellett megtartani, görbe szemmel nézték a kokárdákat, és persze fekete betűvel állt a naptárban. Aztán föl lettünk szabadulva, és lehetett ünnepelni.
Ez tartott másfél évtizedig. Idén március 15-e már nem ünnep, nem megemlékezés egy régmúlt forradalomról, Petőfi és Kossuth ugyanúgy nem érdekel senkit, ahogy fél éve nem volt lényeges, hogy 1956-ban is volt egy forradalom. Vannak az évben napok, amikor érdemes balhét keverni, mert benne lehetünk a híradóba, vazzeg. Erről szól március 15-e. Felvonulnak a monnyonlegyurcsányok és a maraggyongyurcsányok, beszédet tartanak a kellvizitdíjak és a nemkellvizitdíjak, és mindenki szarik arra, hogy 1847 és 1849 között volt-e esztendő a naptárban vagy se.
Mindazonáltal jó balhénapot mindenkinek.