Tavaly elmentünk volna a híres-nevezetes Marina szállóba a híres-nevezetes Balatonfüreden. Nagyon kedvesek voltak, még le is fotózták az étteremhez vezető tolókocsiliftet, ők igazán mindent a kedves vendégért. De a lift az én kocsimmal nem kompatibilis, és akkor ők igazán semmit a kedves vendégért. Ezt kérem nem lehet megoldani. A kedves vendég ne legyen kedves vendég, maradjon otthon.
Idén feleségem ment volna csak el a híres-nevezetes Marina szállóba a híres-nevezetes Balatonfüreden. Örömmel fogadták volna, mert igazán mindent a kedves vendégért. Kivéve az olyan vendéget, aki vakvezetőkutya-tanonc, azért a kedves vendégért igazán semmit. Azt kérem nem lehet megoldani. A kedves vendég ne legyen kedves vendég, maradjon otthon.
„Mert mindenki mondhatja, hogy az ő kutyája segítő kutya, és zavarná a többi vendéget.”
Aha, meg azt is mindenki mondhatja, hogy ő tengerész és most lépett ki a szárazföldre, ezért tántorog és kurjongat, hiszen a matrózjáráshoz meg a tengeri viharokhoz van szokva. Az nem zavarja a többi vendéget.
Ebben az önkényre alapított, törvények nélküli országban a diszkriminációt megtiltó törvény, aminek annyira örültünk 1997-ben – többé nem törvény. Falu széli kiskocsma, benzinkút, nemzetközi hírű háromcsillagos szálloda, mindegy: akit akar, kitilt, aztán a megalázvány keressen magának fórumot, ahol kiharcolhat egy papírt, hogy igen, tényleg, őt megalázták, és nem kellett volna. Valaha ezt tíz év alatt meg is lehetett kapni, mást nem. Ma már ezt sem, amíg dúl az orbáni téboly. Örülhetünk, ha meg nem vernek minket, amiért be merünk alázatoskodni egy menő szállodába, ahová a Felsőbbrendűek járnak, és rontjuk a vendégek étvágyát.
Háromcsillagos „superior” a híres-nevezetes Marina szálloda a híres-nevezetes Balatonfüreden. Superior, hát ja, a szuperembereknek, mindegy, hogy én is ugyanazt az árat fizetem, de ő szőke szemű és kék hajú.
Horgonyt föl! Vitorlát bonts!