河北 Folyó-Észak tartomány 2.

Hoztam egy térképet Héběi prefektúráiról, hogy könnyebb legyen eligazodni. Legutóbb már jártunk Shíjiāzhuāngban, ez a térképen sárgával van. Egyébként mind a tizenegy dìjíshì, vagyis prefektúraszintű város. Ezeknek a területe sokkal nagyobb a tulajdonképpeni városnál (például Shíjiāzhuāng területe közel tizenhatezer km2, a városé meg csak 455 – a prefektúra lakossága kilencmillió, a városé kettő).
  
  Ez nem magától értetődő dolog, csak 1983 óta léteznek -k, azóta alakítják át a prefektúrákat ( dìqū). Mostanra csak tizenhét maradt az országban. Számos követelménynek kell megfelelni, de ezektől megkímélem az olvasót.

Inkább körbeviszem a tartományban. Először elnézünk Xíngtáiba, a Lapos Asztalra. (A írásjegyre kattintva kiejtés jelenik meg a táblácskán; a tái egy alternatív kiejtése, ezzel a kiejtéssel dobogót, asztalt jelent.) A fenti térképen narancsszínnel jelöltem. Mérete tizenkétezer négyzetkilométer, lakossága közel hétmillió.
  A tartomány legdélibb prefektúrája a sötétlilára festett Hándān, Édes Egyetlenem (nem így hívják, de az írásjegyek eredetét bogozgatva ezt a jelentést is el lehet képzelni), nyolc és fél millió lakossal, tizenkétezer négyzetkilométeren. Jelentős ipara van.
  Világos pirossal jelöltem Héngshǔi, Súlyos Víz prefektúrát. Ennek csak négymillió lakosa van. Híres egyeteme és főiskolája van, de ne iratkozzunk be, menjünk tovább.
   Cāngzhōu, Kék Tartomány a mi térképünkön is világoskék színt kapott. Közel hétmillió lakost számlál. Ők exportálják a Nyugaton tiānjīni körte néven ismert körtét és a kínai jujubagyümölcsöt. Itt van az északkínai olajmező és egy nagy kikötő. És itt van a világ legnagyobb öntöttvas szobra, a Tiě Shīzǐ, a Vas Oroszlán.
  1950-2.jpg
  Negyven tonnát nyom, és több mint ezeréves: 953-ban készült. A hátán egy medence alakú lótusztrón van, ami két méter átmérőjű és eredetileg Manyusri bódhiszattva bronzszobrát hordozta. Később a szobrot eltávolították, valószínűleg a bronz értéke miatt. A bölcsesség, a doktrína és a tudatosság bódhiszattvája, kínaiul Wénshūshīlì Púsànak hívják.
  
  Menjünk tovább. A világoslila terület Bǎodìng, Védelmező Biztonság. Látnivalói közül a lótuszkerteket mutatom itt be.
  1950-3.jpgA piros terület Tángshān, Kövér Hegy. Hétmillió lakosa van. 1976-ban egy óriási, 8,2-es földrengés a föld színével egyenlővé tette. Hivatalosan 255 ezer áldozatról számoltak be, de valójában kétszer-háromszor annyi lehetett. Az egész várost újjá kellett építeni. Korábban Tángshānból indult a modern kínai ipar, ez volt a első vasútvonal egyik végpontja.
  Világoszölddel látjuk Qínhuángdǎo prefektúrát, a Rizs császár szigetét. A Kínának nevet adó császár állítólag a környék egyik szigetén kereste a halhatatlanságot, de nem találta meg.
  Itt van Běidàihé, Északon Viselt Folyó, a kínai Camp David. Madárparadicsom, finom homokpart, sekély víz, csekély nyugati turistaforgalom, pedig nincs elzárva senkitől. A legfőbb pártvezetők itt szoktak nyaralni és fontos döntéseket hozni, Mao Ce-tungtól egészen 2004-ig, amikor Hu Csin-tao a takarékosság jegyében véget vetett ennek a gyakorlatnak.

»»»»»»