Már írtam Rasa Bondaréről a 2018-as Balss pavēlnieksről írt összefoglalómban. Ott Rassell Ceļš uz mājāmját énekli, nagyszerűen.
Csak azóta továbbfutott az idő és Rasa pályája. Ideje végigtekinteni azon, amit eddig alkotott, mert ennek folytatása lesz.
Négy hónappal később megint elénekelte a dalt egy fuerteventurai nyaralás alkalmából. Egymás mellé téve a kettőt és az eredetit érdekes megfigyeléseket tehetünk.
Októbertől februárig Rasa megtanult dallamban maradni. Mert az októberben még nem sikerült! Az első refrénnél megy ki fölfelé, és csak nagyon sokára talál vissza. Viszont februárig sem tanult meg lépést tartani a szöveggel, a robežām helyett most is valami „rvža” sikerül – nem csoda, ez a tá-ti-tá ritmusú szó egyszerűen nem fér el a feszített tempóban, főleg az előtte levő kājām két hosszú szótagja miatt.
Ugyanazt az átdolgozást énekli mindkétszer, és mindkétszer az egyénisége az, ami elviszi a dalt, nem az énektudása. Az előadásban pontosan az van, amiért én négy és fél éve éneklő gyerekeket nézek. De persze sem 2018 októberében, sem 2019 februárjában nem tudhattuk, hogy lesz-e ennek folytatása.
A folytatást júniusban kaptuk, amikor Rasa elénekelte a Džulianst. A változás óriási. Egyetlenegy hangot találtam, ami nem szól tökéletesen, bár a szavak formálásával még vannak gondok. Összehasonlításképpen Jana Ancāne 2014-es előadása Pukšs műsorából, ez tizedannyira sem szól tisztán és messze nem olyan eleven, mint Rasáé.
A következő kis mű némileg kakukktojás, mert nem szólófellépés, a Rasa stúdióban működő Sempre együttes előadása tavaly augusztusból. De pont Rasa énekli a leghosszabb szólót benne, s most már minden hangjegy és betű a helyén van. Még a stúdió ismerten nagyon magas színvonalához mérve is nagyszerű minimusicalt alkottak három percben, színeset, mozgalmasat, igazi Rasa-kreativitással és Rasa-robbanékonysággal. A Little Lady’s – Dzintariņi is az ő csapatuk.
Novemberben aztán minden megváltozott: megjelent a Viss var mainīties (Minden megváltozhat), e pillanatig Rasa főműve, amiben igazán megmutathatta, mit tud. Már mindent tud. Együtt lélegzik a zenével és a szöveggel, az összes érzelmet megéli, mindent jól intonál, a hangot és a képet is, és persze mindkettőt a stúdió szokásos gondosságával állították össze.
Érzelemgazdag, humanista dalok – egy érzelemgazdag, humanista gyerekkor tükörképei. De Rasa Bondare még csak nagyjából nyolcéves, és ahogy Loreta Reide énekelte: šis ir tikai sākums. Ez még csak a kezdet.