Pár napja történt. Felhívom az Interfructot, miután megállapítottam, hogy bőbeszédű honlapjukon az egyetlen megszerezhető információ az, hogy nincs információ.
– Bözsi vagyok – veszi fel a telefont a Gyümölcsközi. Más nevet mondott, de ez mindegy. Most tehát volt egy információm: tudtam, hogy a vonal másik végén ülőt Bözsinek hívták, de nem tudtam, hogy a Gyümölcsközinél hívják-e Bözsinek vagy a Gumigyárban. Feltételezve, hogy az előbbi, csókot lehelek a kezére és egy árucikk ára felől tudakozódom.
– Hát azt nem tudom… tessék tartani…
Tartom.
– Nem tudom – tér vissza. – Hátra kellene menni és megnézni, itt énnekem nincs meg.
Gondolkodom egy verset, vajon akkor mit csinált mostanáig, hol és miért, valamint hogy mi közöm nekem ahhoz, hogy őneki hova kell menni. Hát menjen, elvégre belőlem él. De nem megy, én pedig nem unszolom. Elköszönök és leteszem.
Negyedóra múlva újra hívom őket, azzal, hogy ha Bözsi veszi fel, akkor vidáman érdeklődöm az ár felől, és ha nem tudja, akkor meglepődöm, amiért negyedóra nem volt elég, hogy hátramenjen és megnézze. De nem ő veszi fel, hanem személyesen Interfruct, jó napot kívánok, és kapcsol valahová, ahol úgyszintén Interfruct, jó napot kívánok veszi fel. Fölteszem a kérdésemet. Utánanéz és megmondja. Megköszönöm.
– Mindazonáltal ha összefutna Bözsivel, lenne kedves megmondani neki egy-két dolgot?
Elmondom az egy-két dolgot, kicsit zavartan mentegetőzik, elköszönünk, letesszük.
Tetszik tudni, kedves Bözsike, a világon van egy olyan dolog, hogy munkahely. Bizonyos kötelmekkel jár. Például amikor felhívják az embert, akkor meg van mondva, hogy mit kell mondani. Vagy tíz évvel ezelőtt volt egy telefonom, amit azzal vettek föl: „Ír Nagykövetség, Embassy of Ireland, Ambasáid na hÉireann, miben segíthetek?” Ezt egy színmagyar hölgynek így végig kellett mondani, ha naponta százszor vette föl a telefont, akkor százszor, mert – többek között – ez volt a munkája.
Nem kötelező udvariasan bemondani a telefonba: „Interfruct, jó napot kívánok”, egyáltalán nem, Bözsike. El lehet menni máshova dolgozni, olyan helyre, ahol nincsen telefon, vagy garantáltan valaki más veszi föl.
Ha viszont mégis felveszi a telefont, akkor viselkedni kell és válaszolni kell, éppen úgy, ahogy a személyesen jelen levő vevővel szemben. Ha ez Magának nem sikerül, akkor lesz még összetűzésünk, mert gyakran járunk oda vásárolni, és még egy ilyen hibát nem nézek el.