Mára ígérte magát, de helyette kiselőadást kaptam arról, hogy mekkora hó van, és bár szóltam, hogy itt a ház előtt is autók mennek az utcán, neki a többmilliós kocsiért felelőssége van. A többi sofőr nyilván fittyet hány a felelősségére, egyedül ő ilyen körültekintő. Vagy a többi sofőr csupa értéktelen autóval jár. Ők az egész Rehab Rt.-nél kinyalják a seggemet (ezeket a szavakat használta), csak én vagyok türelmetlen. De hétfőn én leszek az első. Hogy mi lesz, ha hétfőn is ekkora lesz a hó, azt nem tudtam meg. Azt se, hogy miért ígérte magát mára, ha egyszer már rég leesett a hó, amikor az ígéretét megtette, azt se tudtam meg.
Hát én ilyen türelmetlen vagyok. Mert novemberben szóltam neki, hogy a mellső kerekem úton úgy vibrál, hogy az egész kocsi rázkódik belé, aztán egy hónap múlva közölte, anélkül hogy ránézett volna, hogy nincs a kocsi elején elég nagy súly. Hogy miért nem rázkódott mostanáig, amikor pontosan ekkora volt rajta a súly, nem derült ki.
Mert decemberben szóltam neki, hogy a hátsó kerekem olyan hangokat ad, hogy a holtak fölébrednének rá, és nem is érdekelte.
Mert januárban szóltam neki, hogy Klárika kocsija a garanciális aksival alig mászik, és még egy külön procedúra, amíg bevizsgálják és kegyesen engedélyezik a cserét.
És március van. És ez így megy tizenhuszon éve, akárki van éppen a cég élén és akárki javítja a kocsikat, a létező legszarabb munkát végzi, amit ember kiad a kezéből, mert a tébé fizet és azt úgysem érdekli. A nyomi meg le van szarva. Volt, hogy Krisz két hétig nem tudott fölkelni az ágyból, mert ők basztak jönni és megcsinálni a kocsit. Volt egy pénteki nap, amikor a rehabos ember lezseren közölte, hogy nemcsak hozzám nem tud jönni, van valaki, aki nem tud fölkelni az ágyból, de őhozzá is csak szerdán tud majd elmenni. Ez december 22-e volt, péntek és szerda között volt karácsony, amit ez az illető eszerint úgy töltött, hogy feküdt az ágyban.
Piacgazdaságban a Rehab Rt. már létrejöttekor tönkrement volna, mert nem akarnak és nem tudnak dolgozni. Száz meg egy alkalommal vizsgálták meg szakértők a munkát, amit végeztek, és fogták a fejüket. A vicces része az volt, amikor valamelyik rehabos tolókocsi-javító félisten kikérte magának azt a gányolást, amit látott az autón, hát ki csinál ilyen szar munkát? Te, feleltem neki. Mivelhogy tényleg ő volt.
De nincs más, monopolhelyzetben vannak, azazhogy az úgynevezett riválisok pontosan ugyanilyenek. Abban a szent percben, amikor megengedheti magának a nyomi, hogy pénzért vegyen alkatrészt és szereltesse be, soha többé nem hívja őket – hát nálam ez a szent perc egyhamar nem várható. Ezért megengednek maguknak mindent, korlátlan várakoztatást, lépten-nyomon kioktatásokat, engem letegeznek, a nőket ledrágámozzák meg learanyosozzák, mert akinek volt gyerekszobája, az nem dolgozik ilyen cégnél, és természetesen a lehető legszarabb és legolcsóbb alkatrészekkel a lehető legolcsóbb és legszarabb munkát végzik. Kell a pénz stadionra.
Egy pár aksi hatvan-hetvenezer forint, és hétfőn se fognak jönni. Ugyanis alapfeltétel, hogy gazsuláljon a nyomi, én meg nem gazsulálok. Ezért várakoztatnak minden egyes alkalommal hetekig, hónapokig, és éppen ezért nem gazsulálok.
Én csak tisztességes kiszolgálást kértem egy cégtől, ami arra jött létre, hogy engem kiszolgáljon. Azt nem kértem, hogy nyalják ki a seggemet. De most adtak egy ötletet. Igenis nyalják csak.