Fentiekre tekintettel felszólítom a Tisztelt Tulajdonost / Használót hogy a jelen levelemtől számított 2 napon belül tegyen eleget a hivatkozott helyi rendeletben foglalt kötelezettségének és a csapadék elevezető árok és annak tartozékait egész évben (felszólítás nélkül) tisztántartani szíveskedjen!
Kérem a fentiek tudomásulvételét és a jogkövető magatartás betartását.
Hát a betartás az megvan. A méteres mélységű árokhoz, amit az önkormányzat hat-hét éve ásatott a ház elé, elfelejtettek rámpát készíteni, az oldala meredek, balesetveszélyes, volt már, hogy autó csúszott bele az utcánkban. Meggyilkolták miatta a ház előtt álló, negyedszázados tujákat, a kicsim sírt, mint a záporeső, azt egyedül meg tudták csinálni, jött két fószer és kipusztította, de az árok fenekén növő gazt én vágjam. Hát nem vágom, és nem fizetek meg senkit, hogy vágja, mert erre nincs pénzem. Az önkormányzat a seggét föl nem emelné, hogy nekünk bármiben segítsen, bent a kertben meg az árok szélein én vágatom a füvet, mert muszáj, az önkormányzat beéri a bírságolgatással. Amióta kiásták az árkot, évente küldenek egy ilyen ledörrenést, fölhívom őket, akkor azt mondják, hogy ja. Hát ők azt nem tudták. De a következő évben se tudják, az azutániban se tudják és jövőre meg azután se fogják tudni.
Úgyhogy most megírtam ezt a cikket és elküldöm a közterület-felügyelőnek, aki egyébként évek óta ugyanaz az ember, mindig ő küldi ezeket a bírságcédulákat és minden évben ő mondja a telefonban, hogy ja. Állapodjunk meg egy időpontban, amikor eljön, beleül egy tolókocsiba, lemászik az árokba, levágja a füvet, följön az árokból, mindezt bent a kocsiban. Ha összetöri, kifizeti a hétszázhetvenháromezer forintot, most pont naprakészen tudom az árát. Ha pedig nem tud vele feljönni, akkor ott marad. Elüldögél az árokban és mélázik a nagy ötletről, amikor engem felszólítgatott.