– És ha kitör a Vesuvius?
– Hogy érted a kérdést, barátom?
– Szó szerint értem, ó, Caius Vicinius. Mi lesz, ha kitör a Vesuvius?
– Ó, drága barátom, Sergius Lucinus, miért aggódsz emiatt? Az istenek vigyáznak ránk.
– Igen, tudom, de gondold csak végig. Ugye tisztában vagy vele, hogy egy ekkora vulcanus, mint a Vesuvius, egész városunkat eltörölheti a föld színéről?
– Hát azért az talán túlzás, barátom. Elég messze épült a hegytől ahhoz, hogy a láva idáig elérjen.
– Bizonyára, de elég messze ahhoz is, hogy egy pyroclasticus kitöréstől is biztonságban lehessünk?
– Nos, hát ebben igazad van, az alighanem elérne minket.
– Szerinted mekkora károkat okozna, ó, Caius Vicinius?
– Hát ha elég nagy lenne, akkor bizony, Jupiterre, egy denariust sem adnék bárkinek az életéért, aki akkor a városban tartózkodik.
– Helyesen látod, barátom.
– De mit tehetnénk ellene, ó, Sergius Lucinus? Az istenekre kell bíznunk magunkat.
– Ellene semmit, barátom. De elképzelhetjük, mi történne.
– Hát ha belegondolok, aligha számíthatnánk másra, mint hogy századok múltával az italicus törzsek körbeépítik városunk romjait. Ha van egy csepp eszük, nem rombolják le, hanem megőrzik mint curiosum historicumot és csengő sestertiusokért mutogatják a barbár törzsbelieknek.
– Valószínű. Képzeld el, hogy gyönyörű városunk turisticus látványosság lesz. Ó, barátom, talán egy nap imagines viarumon fogják szemlélni e pazar villák romjait.
– Mint afféle vivarium archæologicumot? Elképesztő gondolat, ó, barátom. Bejönnek a porticuson, körbesétálnak, megnézik, hogyan éltünk egykoron, a gyerekek szaladgálnak villáink roskatag falai között, aztán estére mind hazamennek autovehiculumon.
– Ó, barátom, Caius Vicinius, döbbenetes a kép, amit magunk elé vetítettünk, de valóban félő, hogy ez történne, ha kitörne a Vesuvius. Még Herculaneumba sem menekülhetnénk, hiszen ők is éppoly veszélyben lennének.
– Hát reméljük, hogy nem tör ki.
– Vagy legalább nem lesz pyroclasticus.