Olvasom, hogy milyen jó humora van Vona Gábornak a lakossági fórumain, a közönség mindig az oldalát fogja, és eszembe jut egy régi jelenet. Már meg nem mondom, mikor vették föl, a húszas vagy a harmincas években, hatalmon volt-e a náci párt vagy még nem, mindenesetre egy színházban valamelyik náci vezető, alighanem Göbbels beszél telt ház előtt és nagyon jókat mond. A közönség dől a röhögéstől. Egy poénjára halványan emlékszem, valaki azt mondta, hogy csináljanak a kormánynak jó propagandát, amire az a válasz, hogy „csináljatok jó kormányt, és majd mi csinálunk jó propagandát”. Alighanem feliratozták a szöveget, mert a címbeli félmondat megmaradt az emlékezetemben, még a hangsúlyokra is emlékszem.
És elgondolkodtam, hogy ezek az oldott hangulatú, kellemes esték vajon eszébe jutottak-e a jelenlevőknek és a rádióhallgatóknak, amikor néhány évvel később a lövészárokban hasaltak, vagy még néhány évvel később, amikor úgy érezték, hogy szégyen németnek lenni.