Ninda tegnapelőtt (mármint akkor írtam) letette a vizsgát az első dírből, méghozzá éjszaka, a fengrábajnokság második fordulójának kellős közepén, de hát nagyon keveset alszik. És rögtön meglepetéssel kezdte, az első kérdésnél felismerte, hogy az egy (ki tudja, mennyire ismert) fhangíversből való idézet, de átvariálva adta vissza, egy khát kicserélt és ezzel máshová tette a térbeli hangsúlyt.
Az utolsó kérdés az volt, hogy írjon egy lúmát az időről. Ezt írta: „A napok elmúlnak és visszatérnek mint régi barátok. Hogyan fogadod őket, nyílt szívvel vagy elutasítóan – csak rajtad áll.” Ennek az alapgondolatát pedig én természetesen Guntars Račstól csórtam, ebből a dalból.
A pontszámát nem árulom el, maradjon valami nekem is, de az az egy biztos, hogy egydíres fhangímesterünk van. Ami nem jelenti azt, hogy bármilyen előrelépést tett volna az úton, hogy azzá váljék, akivé küldetése szerint lennie kell (a küldetés úgy értendő, hogy ez ugyebár egy regény, amit én valamilyen céllal írok). Szó sincs róla, ő akkor is ugyanazzá vált volna, ha soha életében nem is hall a fhangíról, de ez segíti kiteljesedését.