Sok századszorra megnézve a Pasakát elhatároztam, hogy írok egy jegyzéket azokról a dalokról, amikből tudnék írni egy-egy regényt. Hiszen egyszer már írtam dalból regényt. Aztán egy kicsit átgondolva a dolgot arra jutottam, hogy beérem a Lauris Reiniks-dalokkal, amikből tudnék írni regényt. Aztán inkább másképpen akartam csinálni: beérném azokkal a Lauris Reiniks-dalokkal, amikből nem tudnék regényt írni, és akkor a maradék a valódi lista.
De így meg nem akadt egy se.
Akkor visszabővítettem a készletet: bárkinek a dalai bekerülhetnek, amikből nem tudnék regényt írni, és akkor a maradék a valódi lista.
De így se akadt egy se.
Így hát ez a lista egy elvetélt irodalmi műfaj.
Minden dalból lehet írni legalább egy regényt, mert minden dal egy regény, ha van neki szövege, ami szól valamiről. Ha nincs neki szövege és csak hangszeres zene, akkor is szól valamiről, tehát mégis van neki szövege, csak nem szavakból áll. Másik-harmadik regényt akkor lehet írni egy dalból, ha a szövegnek több rétege van. Mint például a Despacito, aminek három rétege minimum van, egy biológiai (a dugásról szól), egy érzelmi (a szerelemről) és egy filozófiai. Utóbbi jelentősen hozzájárult a Ninda kezdeti kialakulásához.
De hát ki tudna ennyi rengeteg regényt megírni? Csak azok a lett dalok, amiket már tudok kívülről, lehetnek vagy százan…