A Kissynek időnként vannak „előkóstolói”, szakértők, akik segítenek valamiben, egy-egy részlet kialakításában, és akkor azt a részletet megmutatom nekik, miután elkészül. A reakciók sokfélék, néha hibát vagy hiányosságot mutatnak ki a szövegben, esetleg eszükbe jut valami, amit még be lehet illeszteni, szóval ez nemegyszer hasznos, azon felül, hogy a segítőim igazán megérdemlik, hogy megjelenés előtt lássák, amihez hozzájárultak.
Nos, egy ilyen szakértőm vélt hibát találni a tizennyolcadik rész egy pontján, ahol slukkert és cicót emlegetek. Azt hitte, hogy gépeléshiba. A félreértést könnyű volt orvosolni, elküldtem neki a filmrészletet, szemére pedig igazán nem vethetem, hogy nem ismerte. Még csak kilencéves.
Ez gondolkodtatott el azon, hogy sokszor milyen nehéz gyerekeknek írni. Persze elvileg megoldom azzal, hogy nem gyerekeknek írok, hanem bárkinek, aki elolvassa, de hát ezek azért mégiscsak ifjúsági regények, és a gyerekek legelsősorban abban különböznek a felnőttektől, hogy egy csomó mindenről nem hallottak még. Csak két részlet találomra:
Így hát elindultak az orruk után. A rakparton a Musée d’Orsay-ig, át a Szajnán, el a Louvre előtt, át a rue de Rivolira. Anya éppen a boulevard de Sébastopolra fordult rá, amikor a Cirrustól megjött az üzenet. Persze Jerry-morzéban. Egy ifjú gascogne-i készül összemérni kardját őfelsége testőreivel. Ennyi volt. Egy betűvel se több, még aláírás sem.
– De hol?! – vakkantotta Vanessa, amikor Chantal fölolvasta az üzenetet.
Anya közben már megkezdte az átsorolást, hogy befordulhasson a sarkon és visszatérhessen a túlpartra.
– A Luxembourg-palota kertjében – felelte, és keményen összeszorította a száját. – Megsétáltat minket ez a ti egeretek. Te meg jobban tennéd, ha többet olvasnál, mert neked így lehetetlen találkát adni Párizsban.
Elke rimánkodott az őket őrző rendőröknek, legalább tegyék bele a szövegbe, hogy itt a Jerry, asszimiláljuk magát, minden ellenállás hasztalan – de azok csak nevettek és nem mondták be.
Ha Vanessa nem ismeri A három testőrt, az olvasó vajon igen? Vanessa tizenhárom éves, amikor ez a részlet játszódik, s lehet, hogy az olvasó se több nála. Talán csak kilenc, mint említett segítőm. A Star Trek sokkal ismertebb a mai tizenévesek körében, mint Dumas, de ha valaki pont nem látta, akkor a második részletet nem fogja érteni.
Persze sok mindent elmagyarázunk, a Kissyből például meg lehet ismerni a vércsoport-öröklődés törvényeit, a PGP működésének alapjait és Velence süllyedését, szóval sok mindent megtud belőle az olvasó, de hát mindent nem magyarázhatunk el. A Kissy kimondottan az a könyv, ami tele van utalásokkal és feltételezett ismeretekkel – de mit tegyünk, ha az olvasó egyszerűen kicsi még ahhoz, hogy megértse őket?
Egyelőre nincsen válaszom. Lehetne egy megoldás, hogy lábjegyzeteket helyezünk el, de az idősebb olvasókat ez csak zavarná, a kisebbek pedig nem lennének sokkal okosabbak: akkor már tudnák, hogy A három testőrre van utalás, de azt nem, hogy ott mi történik a Luxembourg-palota kertjében.
Ez nem mindenhol probléma. A Medvebocsok érzésem szerint nem tartalmaz olyan információt, aminek csak egy része van a regényben, a másik részét mindenki tudja, aki elég idős hozzá – vagy ki tudja, lehet, hogy csak én hiszem azt, mert én elég idős vagyok. Jövőben játszódó történeteinknél ez még kevésbé fordulhat elő, hacsak nem a Nicky esetén, ami ezer szállal kötődik a jelenhez és a múlthoz.
A Sophie már komolyabb probléma. A diáklázadások koráról semmit se tudhat, aki nem látott róla egy-két filmet vagy nem kapott magyarázatot – bár van egy rövid magyarázat a könyvben, de nem bőbeszédű –, s van benne némi tengerészet, amatőr rádiózás, ez-az, és persze a mai gyerekeknek az se világos, hogy miért nincs mobiltelefon meg net. Nekik senki se szólt, hogy akkor ezek még nem voltak feltalálva, ráadásul az évszám sincsen kiírva, amikor a történet játszódik, csak Sophie születési évéből és életkorából lehet összerakni: 1985.
Szóval lehet, hogy időnként kell valami cicó, hogy a gyerekek is értsék, hogy tényleg nálunk van a slukker, csak ebben probléma, hogy amit az egyik gyereknek meg kell magyarázni, azt a másik rég tudja, és unná a hosszadalmas magyarázatot. Márpedig magyarázni csak a könyv szerzője tud. Az régen volt, talán igaz se volt, hogy amikor a gyerek olvasott, akkor kéznél volt a szülő is, és meg lehetett tőle kérdezni, amit a gyerek nem tudott. Ma a szülő leginkább nincs kéznél, vagy ha igen, akkor azt feleli, hogy nem tudom, kérdezd meg a tanító nénit.