Továbbfejlesztettem a térképes játékomat. Az új szabályok:
1. Nem Lettország a világ közepe.
2. Vagyis dehogynem, de ettől még észre lehet venni más helyeket is.
A kérdés egy videóból és egy hárombetűs szócskából áll. Hol?
Hát először is a Miina Härma Gümnaasium campusán, amely a Jaan Tõnissoni és a Kooli sarkán van, és elemi iskolát is tartalmaz, vagyis a Dalfészek-gyerekek tényleg járhattak ide akkoriban is. Az iskola 1906-ban jött létre, amikor az észtek elkezdték fölfedezni, hogy ők nem németek, és észt nyelvű közoktatást akarnak. A névadó egy hölgy, aki zeneszerző volt, és 1941-ben halt meg, vagyis az iskola eleinte más nevet viselt. Ezt jelenti a kapu fölött az MHG felirat, és Miina Härma szobra is látszik, amikor a kamera vált a második két kislányra.
Később a Vanemuine Színház kisszínházának lépcsein, ahol „civilben” énekel a nagy csapat gyerek. A gümnásziumtól ez annyi, hogy át kell menni egy téren, aztán a Kastani utcán két sarok a Vanemuise, ott balra fordulni és a második sarok.
Stella a folyóparton énekel; a folyót a Maps Emajeginek hívja, de ez valami elírás, az helyesen Emajõgi, Anyafolyó. A háta mögött látszik a Kaarsild, az Íves híd, és balra a sárga ház a boltívekkel az egy Hoiu-laenuühistu. Még nem tudom, hogy mi az, pillanat… aha, takarékszövetkezet.
Vagyis pontosan távolodik a következő helyszíntől, amihez vissza kellene menni a laenuühistuhoz és balra fordulni, ott van a szökőkút, amit körültáncolnak: a neve Suudlevad tudengid, vagyis Csókolózó diákok. Az épületek közül balra a vajszínű ház az egyetem, középen a rózsaszínű, alul piros a városháza. Tartu raekoda. Pár száz méter a sulitól és a kisszínháztól. A felülnézeti képen alul van a városháza, felfelé (a kép szélén túl) a folyó, balra pedig egy nagyon cuki sétálóutca, a Rüütli.
Stella a következő snittben a Gildi utcán sétál a folyó felé, háta mögött látszik az Ülikooli kohvik (Főiskolai kávézó) felirat, de persze hogy oda honnan került, nem tudjuk, vissza kellett rohannia a folyóparton az ellenkező irányba a Gildi sarkáig, aztán fel három háztömböt és megfordulni.
Teljesen véletlenül találtam meg az elejéről azt a hallatlanul romantikus kis macskaköves utcát a hulló levelekkel, illetve a Mapsen levelek (és gyerekek) nélkül. Az alul sárga, felül vajszínű épület a Lossi 36-ban van, és ott található a Tartu ülikool sotsiaalteaduste valdkond. (Tartui főiskola társadalomtudományi fakultás.) Az utcácska neve pedig Uppsala. De mire több gyerek is csatlakozik hozzájuk, már nem itt vannak, eltűnik a valdkond épülete, a hátuk mögött egy telegraffitizett házacska van, amin valaki a Redditen észrevette van Gogh arcképét, de nem mondja meg, hol látta. Nyilván szintén valahol a Toomemäe parkban, és ott kell lennie annak a világoskék háznak is, ami előtt a balettlépéseket gyakorolják.
Egyetlen helyszín maradt ki, egy utcácska, ahol főtáncosuk néhány lépést tesz, és jön egy biciklis férfi, de ezt egyszerűen nincs miről azonosítani.
Szóval nemcsak eléneklik és eltáncolják Airi Liiva dalát (a címe azt jelenti, Táncos cipők), hanem kis útikönyvet is összeállítanak Tartu városához.