Szóval ahogy a költő írja, „dühöngök, mint az éhező gyermek, ki sikoltozik, mikor anyjába vernek”, mert ha egyszerre két autó áll le, az már mindennek a teteje. Krisz régi és „új” kocsija kétméterenként háromszor áll le, teljes villany le, éjsötét. Úgyhogy szétszedtük az újat. Karom-vállam remeg még bele, mert persze csak néhány csavart kellett kioldani meg hasonlók, de ez baromi meló, a lebénított kocsit mozgatni is az, mert persze a kereke mint a pénztárcám. Ja, pumpáltunk is bele, alighanem az van a vállamban. Mindenesetre szétkaptuk. Azt egyből levettük, hogy masszívan KH-s a kicsike, megmoccantom a zsinórt és lealszik az autó. Meglett a helye is: azon a helyen, ahol az ékezetek a legfontosabbak, mert nem mindegy, hogy főkábel vagy fókabél. Kihúztuk, le a védőköpenyt, a kéteres madzi egyik ere teljesen el van engedve. Totál nincs benne a csalatkozóban, az ér egy köteg sodort rézdrót, a csalatkozóban meg egy lapított tokszerű valami van, és ez a kettő nem is látja egymást. Most ez idáig kisnyúl, csak a csalatkozó egy egy darabból öntött barmedli, amibe be lehet tolni az eret, hogyne lehetne, de mi tarcsa? Eddig a jóistenke kegyilméhel odabent helhezje, és kész. Ja, merthogy a kisegereket sem okolhatom, hogy elengedett a cin, mert az ér úgy néz ki, mint amin soha a történelemben nem volt cin, és amennyire a barmedlibe be lehet kuksizni, abban se volt soha cin. Szóval megint a GYSGY-s laza gyerekek, jó az úgy a nyominak, kinemszarjale, gyerünkmá, utálomamunkámat, rohadtnyomik, ezekérkellnekem reggelfölkelni. Sokadik eset, hogy őutánuk takarítok, csak ez most egy kicsit durvább a sokévi átlagnál. Híttunk segítséget, majgyön, megcsinálja, hogyan, azt még senki se tudja. Ha a Boeing úgy dolgozna, mint ezök, az emberek nem mernének légifolyosó közelibe lakni, mert bármikor rájuk zuhanhat egy repülő.
Ja, és az iménteg szabadítottam ki egy féleszűt, aki szépen besétált a garázsba, és ha nem mék ki havat nézni, akkor még két napot odabe sivákol, mire valaki kiássa a bejáratot a garázsho. De úgy jött elő, mint aki kegyet gyakorol, és még az ajtóban is töpörgött, hogy most ki vagy, be, asszem, a jellemrajzból már mondani se kell, hogy macska volt.