1.
A királylány fölemelte a békát és mély átéléssel megcsókolta. A béka abban a szempillantásban szépséges királyfivá változott.
– Kedvesem! – omlott a királylány a karjaiba.
– Drágám – mondta a királyfi –, várnunk kell még. Addig nem lehetünk egymáséi, amíg felséges atyád el nem távolítja családotok címeréből a gólyát.
2.
A királylány fölemelte a békát és mély átéléssel megcsókolta. A béka abban a szempillantásban szépséges fiatalemberré változott.
– Kedvesem – nézett rá a királylány szerelmesen, de csodálkozva –, hol a koronád?
– Nincs koronám, drágám. Mielőtt elvarázsoltak, én egyszerű parlamenti képviselő voltam. Baj?
A királylány letörten roskadt a székre.
– A békát még csak megbocsátaná a sajtó…
3.
A királyfi fölemelte a békát és mély átéléssel megcsókolta. A béka abban a szempillantásban szépséges királylánnyá változott, és pofon vágta.
– Hé! Ahelyett hogy megköszönnéd!
– Mit köszönjek meg? Miattad ezentúl megint járhatok bálokra meg udvari ceremóniákra, kibírhatatlan ruhákban! Várj, ne mozogj… ott egy szúnyog, erre repül…
4.
A királyfi fölemelte a békát és mély átéléssel megcsókolta. A béka abban a szempillantásban szépséges királyfivá változott.
– Hé, várj már – mondta a királyfi –, ez most hogyan?…
– Kértem én, hogy lesmárolj? – szólt rá a másik királyfi szemrehányóan.
– Most mihez kezdjünk? Esetleg nincs egy húgod?
– Hát vanni van… de az meg sündisznó.
5.
Eszti fölemelte a békát és mély átéléssel megcsókolta. A béka abban a szempillantásban szépséges fiatalemberré változott.
– Ó – mondta Eszti. – Pont olyan vagy, amilyennek elképzeltelek.
– Brekeke – felelte a királyfi. – Kvak.
– Ööö… izé, hogy értetted ezt?
– Kvak?
– No mindegy. Akkor esküvő előtt még elmegyünk egy logopédushoz.
6.
Laci bácsi fölemelte a békát és mély átéléssel megcsókolta. A béka abban a szempillantásban szépséges kislánnyá változott.
– Ööö… – kérdezte Laci bácsi –, hány éves vagy te voltaképpen?
– Kilenc. Mit gondoltál, öregapó, csak húszéves szexbombákat változtatnak békává?
7.
Melinda fölemelte a békát és mély átéléssel megcsókolta. A béka abban a szempillantásban középkorú férfivá változott.
– Hát – mondta Melinda – fiatalabbat képzeltem.
– Fiatalabbat? Minek? Mielőtt elvarázsoltak, húsz évig voltam kiváló adóellenőr, és…
Melinda rémülten hátraugrott, aztán csókot dobott neki, és megkönnyebbülten nézte, ahogy a béka visszaugrik a tóba.
8.
Peti fölemelte a békát és mély átéléssel megcsókolta. A béka abban a szempillantásban átváltozott kenguruvá.
– Ezt most minek kellett, mondd?!
– Izé… én királylányra számítottam…
– Csak a mesékben, öregem – felelte a kenguru. – Tudod, meddig tartott, amíg találtam egy tündérkét, aki átváltoztat békává? Most kereshetek egy másikat.
És elugrált.
– Várj már… miért akarsz béka lenni?
A kenguru visszanézett.
– Hogy még ugrálhassak. De üres erszénnyel már nem lehet.
9.
Pálmakőy professzor gyanakodva nézett le a békára teknőckeretes szemüvegén keresztül.
– És én elhiggyem ezt a marhaságot?
– A francba – mondta a béka kimerülten. – Ne hidd el, ha nem akarod. Próbáld ki! Csókolj meg, és ha nem változom királylánnyá, te nyertél. Nincs már erőm tovább magyarázni.
– Ostobaság – felelte Pálmakőy professzor. – Békává változtatott királylányok nincsenek. Ez minden tudományos evidenciával ellenkezik. Neked komplexusod van. Ismerek néhány kitűnő pszichiátert.
10.
A holló nyugodtan ült az ágon, csőrében a sajttal, és már rég nem figyelt a róka dumájára. Csak akkor pillantott le, amikor a róka mondat közepén elhallgatott. Odalent a róka előtt állt egy béka, és valamit magyarázott neki. A róka egyszer csak lehajolt és megnyalta a békát, aki szépséges rókalánnyá változott. A holló döbbenten eltátotta a csőrét.
– Jól van, drágám – mondta a rókalány –, ezt a sajtot pedig megesszük az esküvőn.
11.
A cica lehajolt a békához és mély átéléssel végignyalta. A béka sokáig figyelte, ahogy a cica körberohangál az udvaron és köpköd.
– Úgy kell neked – mondta a béka. – Legközelebb nem hiszel el minden hülye mesét.
12.
Jutka fölemelte a békát és mély átéléssel megcsókolta. A béka abban a szempillantásban szépséges fiatalemberré változott.
– Drágám! – nézett rá szerelmesen. – Ismét ember vagyok! Köszönöm! Hozzám jössz feleségül?
– Hát… – mondta Jutka szemlesütve – izé… igen.
– Ez csodálatos! Azonnal menjünk a paphoz, hogy hirdessen ki minket… azaz miket beszélek, előbb atyádtól kell megkérnem a kezedet. Illetve… ugye atyád nem nemesúr? Mert én csak egy kereskedő fia vagyok.
Jutka pislogott.
– Hé, miket beszélsz itt össze… pap meg nemesúr… várjunk csak, mennyi ideig voltál te abban a tóban?!
13.
Lajcsi fölemelte a békát és mély átéléssel sem sikerült megcsókolnia. A béka folyton elhúzódott.
– Béka… békuci… ne csináld ezt, meg akarlak csókolni, hátha elvarázsolt királylány vagy!
– Az vagyok. Te viszont egyáltalán nem vagy szimpatikus.
14.
Zsuzsi tanácstalanul lóbálta a lábát, amíg végighallgatta a béka magyarázatát.
– Értem én… és hidd el, hercegként tényleg nagyon bejönnél, de egy ilyen hideg, nyálkás lényt megcsókolni… nem lehetne úgy, hogy csak lájkollak?
15.
Juli a tóparton talált a békára, lenyúlt érte, s az beleugrott a tenyerébe.
– Szevasz. Juli vagyok. Nézd, tudom, hogy most meg kellene hogy csókoljalak, de előtte szeretnék beszélgetni egy kicsit. Tudod, hogy megismerjük egymást.
– Kvak – mondta a béka.
– Például milyen zenét szeretsz? Milyen filmeket?
– Kurutty – mondta a béka.