Blúz van rajtuk
A klip legfontosabb mozzanata, hogy amikor bemennek a városba, fel vannak öltözve. Krisztyinán sötétszürke blúz hotelportásokéhoz hasonló váll-lappal, csak egy gomb van összegombolva, de hosszú ujjú, és a két háromszög a jobb karján van, a könyöke fölött. Laneya fehér blúzának éppen a felső része áttört, és ő a bal vállán oldalt hordja a két háromszöget, de teljesen egyértelműen őrajta sem látható.
Nem is kell, hogy látható legyen. A két háromszög stigma, és akin stigma van, azon mindig rajta van, akár látszik, akár nem. A stigma pedig nem vizuális jelenség. Akiről tudják, hogy stigmát visel, annak nem kell láthatóan hordania, akkor is úgy fognak rá nézni – mint a kisvárosi emberek erre a két lányra.
– A Mások… ők nem szeretnek minket.
– Igen, tudom.
– De miért?
De nézzük meg a klipet elejétől végéig.
Kis ház a szőlőben, a lányok fekszenek az ágyban, alszanak. Krisztyina Romanova tizenkilenc éves orosz fotómodell és a kilencéves amerikai Laneya Grace, később szintén fotómodell. Ujjatlan hálóingben vannak, látszik a karjukon a két háromszög. Krisztyina fölébred, ránéz Laneyára, gondolkodik, fölkel, kimegy a fürdőszobába. Laneya utánajön. Gondterheltek, nem beszélnek. A kamera rásvenkel előbb Laneya, majd Krisztyina karján a két háromszögre. Két barnával kifestett derékszögű háromszög, egymástól kis távolságra, az egymás felé néző oldaluk párhuzamos, a derékszögű sarkok ennek az oldalnak az átellenes végein vannak.
Snitt. Beérnek a városba a fent említett öltözékben, blúz van rajtuk. Befordulnak egy sarkon, és Laneya arcáról lehervad a gyermeki mosoly, ahogy meglátja az embereket. Snitt a városiakra, majd egy sor további snitt különböző emberekre, férfiak és nők, idősebbek és fiatalabbak, világos és sötét bőrűek, mind egyként idegenkedő, zavart arckifejezéssel nézik a két lányt, amint mennek az utcán, Krisztyina jobbjával átfogja Laneya vállát. Egy húsz év körüli copfos lány utánuk néz.
Ülnek egy kerítésen. Laneya fölnéz Krisztyinára.
– A Mások… ők nem szeretnek minket.
– Igen, tudom.
– De miért?
Krisztyina nem tud válaszolni, csak magához öleli a kislányt.
Snitt. Krisztyina felül Laneya mellett az ágyon. Megint snitt, már fel van öltözve, lóra ül és elvágtat a szőlőben, lassítottban a folyó sekélyesében, és beporoszkál a városba, át a hídon, néptelen utcákon. Egy oszlophoz kiköti a lovat, gyalog megy tovább. Szembejön egy nő piros ruhában, hosszú fekete haja van, Krisztyina utánafordul, követi. A nő jobb vállán leeresztve a ruha, és a vállán ott a két háromszög. Krisztyina ránéz, összeakad a tekintetük. Snitt, egy vidám fiatalember felugrik egy nyitott kisteherautó platójára és fölsegíti őket, négyen ülnek a platón, ahogy elhajtanak. Snitt.
Krisztyina emberek sűrű tömegében halad előre, már egy óriási koncerten van, és a színpadon ott áll és énekel Avicii. Az emberek táncolnak és énekelnek, videóznak a telefonjukkal, és a kamera kilassít mozdulatokat, ahogy az emberek testén ott a két háromszög. Majd belassít és leáll a kép.
Snitt. Krisztyina visszafelé vágtat a szőlőben, a folyó sekélyesében, snitt a házacskára, és leveti magát az ágyra Laneya mellé, aki megfordul és a szemét dörzsöli.
– Kelj föl, csomagold össze a holmidat!
– Hová megyünk?
– Valahová, ahová tartozunk.
Felkelnek. Snitt vissza a koncertre. Még egy kép a lányokról, amint az országúton gyalogolnak, majd képek a koncerten ujjongó tömegről. Egy újabb kép a lányokról, vissza a koncertre, Avicii háta és a színpad mögött a millió színes, villódzó fény.
Snitt, és világoskék körvonallal kigyúl a két hatalmas háromszög. Most látjuk, hogy a bal oldalinak alsó oldala vízszintes, a jobb oldalinak a felső, hegyével néz lefelé. A kamera ráközelít, snitt Aviciire, aki tesz egy kézmozdulatot, és a két háromszög belseje tűzbe borul. A közönség tombol, Avicii zenél, és látjuk a táncoló embereken a két háromszögeket, és valakinek a ruháján a zenész nevét, a két kezdőbetű a két háromszög. ICII.
Csend. Snitt a lányok üres ágyára. A házra. A házra messzebbről. A copfos lányra a városban, amint kiábrándultan néz utánuk. Majd megfordul és elmegy, lépései visszhangzanak az üres utcán. Snitt az üres szőlőre, és a feliratok végén még egyszer a két háromszög.
Akiket kirekesztesz a kultúrádból, megteremtik a saját kultúrájukat és téged kirekesztenek belőle.
Amivel másokat stigmatizálsz, az nekik az összetartozás büszke jelképe lesz.
Ha különbnek tartod magad másoknál, azzal bizonyítottad, hogy ők különbek nálad.