Akadályok a Láng útjában, olvasom a tévéhíradóban. Londonban, Nyugat-Európában, a demokrácia fellegvárában. Akkor hogy harcoljunk mi itt a Vadkeleten az akadálymentesítésért?
Egyébként a tüntetőknek teljesen igazuk van. El kellett volna oltani az olimpiai lángot, akivel egyébként nem vállalom a rokonságot. Mert Kína báncsa Tibet, ami nem tűrhető, ezért el kellett volna oltani a lángot. Akkor a tibetiek végre fellélegezhettek volna, de jó, kialudt az olimpiai láng!
Pillanatnyilag nem tudom, mely országok szándékoznak engedélyezni sportolóiknak, hogy kezet fogjanak a kínai hivatalnokokkal, melyek tiltják meg a mancsolást kerek perec és melyek bízzák a sportolók lelkiismeretére. De bízom benne, hogy mindenkiben felülkerekedik a jóérzés, és végül Senki Nem Mancsol a Kínai Hivatalnokokkal. Csodálatos lesz. Ülnek a tibetiek hegyoldali házukban, nézik a tévét és lélegeznek fölfelé: ó, mi szép, Senki Nem Mancsolt Miattunk a Kínai Hivatalnokokkal.
Én őszintén várom azt a napot, amikor a hasonló problémamegoldás végre begyűrűzik hozzánk is. Ugye, szakad a koalíció, mert Horn Picsa Gábor nem bírt magával a népszavazás estéjén. Be kellene vezetni, hogy Senki Ne Mancsoljon Horn Picsa Gáborral, és a koalíció máris milyen szép lesz, méltó régi nagy híréhez. Vagy itt van, ugye, az egészségügy siralmas helyzete. Vezessük be, hogy Senki Ne Mancsoljon a Mindenkori Egészségügyi Miniszterrel, és a betegek arca felvidul, a nővérkék boldogan futkorásznak, az orvosok elégedett mosollyal nyúlnak a nyelvlapocért.
Az akadálymentesítést is jó lenne végre megoldani. Vezessük be, hogy Senki Ne Mancsoljon az Akadályos Közintézmények Vezetőivel. Akkor boldogan toporgunk majd a lépcsövek tövein.