Kaptam egy parancsot, hogy fizessek kétezer forint „baleseti adót”, ámbár nem okoztam balesetet senkinek. Ellenkezőleg, én szenvedtem balesetet, de akkor még nem sejtettem, hogy egyszer majd adózni kell utána. Csak azt nem értem, hogy a biztosító, ami erről a papírt megírta, honnan tud az én balesetemről.
Úgyhogy a fogyitámom, ami évek óta nem változott, most csökkent havi hétszáz forinttal. És én vagyok ám a szerencsés. Ezt a barátomtól tudtam meg, akit hetek óta vegzálnak, mert nem eléggé fogyatékos, hogy lehetne elvenni a segélyét. És még ő ám a szerencsés, mert vannak még történetek, családanyát elütötte a kamion, vagy három végtagját elvesztette, és visszavágták, hogy keresőképes. Bizonyára átképzik pizzafutárnak.
Régen, elmaradott korokban ezeket az embereket fáradságos munkával össze kellett gyűjteni, zárt épületekbe terelni és kipufogógázt engedni rájuk. Ma sokkal korszerűbb módszerek vannak: hoznak egy határozatot, hogy ezeknek az embereknek éhen kell veszni, kész, a következőt!
Szóval nagyon klassz dolog ám, hogy majd lesz forradalom, nem most, majd egy kicsit később, most még korai, még előbb definiálni kell a jelenlegi rendszert („Szombati kongresszusunkon a Fidesz hatalom leírására a bonapartizmustól az autokráciáig sok fajta fogalmat használtak. Én antidemokratikus nacionalizmusként definiáltam a rendszert.” – Gyurcsány Ferenc), meg hát most úgyis olyan hideg van, és aztán még jön a kávészünet. De aztán tényleg istók zicsi megdöntjük a rendszert, ha közbe nem jön valami. Szóval ez nagyon klassz dolog ám, csak mire eldöntjük, hogy végül is megdöntjük-e már azt a rendszert, addigra ezek az emberek nem fognak élni.