Magyar módra úgy készül a bagoly, hogy nincs is benne bagoly. Az egész menüben nincs egyetlen főnév sem, amiből kiderülne, hogy mi a menü, de azért olvasóim tudják folytatni az első három szó után:
Ez elment vadászni,
ez meglőtte,
ez hazavitte,
ez megsütötte,
s ez az icike-picike mind megette!
De hogy mit, azt nem tudjuk meg.
No, a litván menüben konkrétan bagoly van, sütve. Éspedig nem is csak mondogatjuk és közben számolgatjuk a baba ujjait, a magyar változatnak kétségkívül nincs más célja, mint hogy a baba tisztába jöjjön vele, hány ujja van – a litvánok annak rendje-módja szerint megsütik és megeszik a baglyot. Először mondom a szöveget.
| Išėjo tėvelis į mišką, | Kiment apuka az erdőbe, |
| Išėjo motinėlė į mišką, | Kiment anyuka az erdőbe, |
| Išėjo tėvelis, išėjo motinėlė, | Kiment apuka, kiment anyuka, |
| Išėjo visi vaikai į mišką. | Kiment az összes gyerek az erdőbe. |
A többi versszak is pont ilyen, csak į mišką, az erdőbe helyett pelėdą van, baglyot, és az ige is változik, išėjo helyett sorban
| Pamatė | Meglátta |
| Nušovė | Meglőtte |
| Parnešė | Hazavitte |
| Nupešė | Megkopasztotta |
| Iškepė | Megsütötte |
| Suvalgė | Megette |
Van pedig mindez egy népdal.
Találtam egy csomó változatot, ne tessék haragudni, egyik sem tetszett, maradok annál, amelyiket legelsőként találtam, a Džimba džimbai lendülettel előadott feldolgozásánál. Ebből kimarad a hazavitel, a megkopasztás és a sütés is, de cserében a többi versszak két utolsó sora kétszer szól, először ahogy leírtam, másodszor az igekötőt levágják és a főigét kétszer éneklik, pamatė helyett matė-matė, vitte-vitte.
De azért nem ették nyersen a džimbák sem.