Az űrhajó

Elég sokat szkennelek és még sokabbat szeretnék, több mázsa könyv és folyóirat vár beszkennelésre (fillérekért veszem őket az akváriumból), viszont az eddigi módszer piszok fárasztó, több óra hosszat ott könyökölni a szkenner fölött és átlagosan 47 másodpercenként (program méri, onnan tudom) cserélgetni a lapokat, ezzel egy nap két-háromszáz, nagyon maximum négyszáz oldalt tudok megcsinálni, és nem mindennap, jó, ha hetente kétszer. Úgyhogy továbbléptem: péntek óta itt ül mellettem egy űrhajó.
  Mindenféle nyúlványok és kiszögellvények vannak rajta, mint Kirk kapitány hajóján, a HP ScanJet 5590 névre hallgat, üptre lenullázta a bankszámlámat és éppen a nyúlványokban és kiszögellvényekben van a lényege: az a lapadagoló. Őt már nem egyenként eteti az ember a papírral, kötegben kapja és nyeli sorjában. S amíg ezzel foglalkozik, én nem gubbasztok fölötte, hanem elmék pihenni vagy csinálok valami mást.
  A napi penzuma ötszáz oldal, az előírás szerint ennél többet ne adjunk neki, ami nem jelenti, hogy erre kínosan ügyelni kell, csak azért ne mindennap lépjük túl. Mármost havi tizenötezer oldal egy kicsit kevesebb, mint amennyit én tavaly egész évben csináltam. Ezt majd igyekszem tényleg nem túllépni, nem akarom, hogy elhízzon. Pénteken és szombaton még csak kísérleteztem vele, vasárnap már megevett egy háromszáz oldalas regényt és egy ezerháromszáz oldalas szakkönyv első részét, a többit azóta, most már a harmadik kötetet fogyasztja.
  A jelenlegi módszer szerint először is ugye szétszedem a könyvet, ez eddig fakultatív volt, most már kötelező. Az ívekre szedett könyvet a belső margón végigvágom, egyelőre nagyollóval kell nagyollani, de lesz majd papírvágógép is hozzá. Aztán végiglapozom az ívet, hogy minden lapot szétválasszak, mert az olló helyenként meghagy apró szakaszokat, ahol két-három-négy lap is összetart, és a szkennerke csodálatosan össze tudja gyűrni az ilyen lapokat. Százoldalas tékekben megy az adagolóba, merthogy ötven lap az a mennyiség, amit egyszerre meg tud enni, de ezt se kell kínos precizitással kezelni, meg persze amúgy is a papírvastagságtól függ.
  Itt jön egy kis csel. Ő tud kétoldalasan is szkennelni, csak nem csinálja. Valahogy nem értik meg egymást a szoftverekkel, én Irfant használok, de a saját programjával ugyanez a helyzet, százféle beállító-képernyője van, de mindig olyan szokott jelentkezni, ahol nem lehet kétoldalasat kérni. Különösebben nem is bánom, mert a kétoldalasnál még több alkalma nyílik, hogy begyűrje a papírt, beérem az egyoldalassal. Aztán megfordítom a téket és megkapja a másik felét is. Igen ám, de akkor a végéről kezd olvasni, és úgy kapom az oldalakat, hogy 1, 3, 5, 7, 9, 11, … 97, 99, 98, 96, 94, 92, 90, … 6, 4, 2. Írtam tehát egy programot, ami ebből a sorrendből helyreállítja a rendeset, átnevezgeti a képeket. Ezt minden ték után le kell futtatni, megadva a kezdő sorszámot, hüpp-hüpp-hüpp, Attila-trükk, minden remekül megy.
  Az első ezerháromszáz oldalas kötetben kilenc rossz oldalt találtam, ezek behúzási hibák, elakadt a papír, a kép alsó fele látszik csak, erősen eltolódva fölfelé. Az egyenkénti lapetetgetéssel sokkal több hibát csinálok, általában azt, hogy kiha lapot vagy kétszer rakom bele kétszer rakom bele, sőt az is megesik néha, hogy keverek bele rossz össze valamit sorrendben rakom és. Meg persze semmiség a fedelet túl korán fölemelni, minek következtében a mozgatás szele meglibbenti a papírt és teljesen szétkenődik, a vége olvasha
  Úgyhogy bár a lapadagoló elsősorban kényelmi szempont volt, azt értve kényelem alatt, hogy eddig sokszor egyáltalán nem tudtam szkennelni, de nem mellékesen innentől a kapott könyvek is szebbek lesznek.
  Jelenleg fekete-fehér könyveket csinálok, főleg hogy ennek a módszerét pontosan kidolgozzam, a színessel eddig még csak kísérleteztem – az eredmény nem százszázalékos. Színes csíkokat kapok a képeken, amiket porszemek okoznak, a jelenség ismeretes, a gyógyír nem annyira. Nem pucolhatom ki a szkennert minden oldal előtt, a papírt portalanítani pedig nem lehet. Képfeldolgozási módszerekkel kell majd eltüntetni őket, amennyire lehet.
  A fekete-fehérhez a 300 dpi-s szürkeárnyalatos lenyalás teljesen jónak bizonyult, az eredmény a Scan Tailorban kimosva gyönyörű, és negyedóra alatt megvan egy ötvenoldalas tékkel. Vagyis két és fél órás munkanapja van. És magasabb a fizetése, mint egy közmunkásé.

»»»»»»