Lukáš dédapám ezreddobos volt. A prágai Károly-hídon harcolt, amíg egy ízben olyan ügyesen találták el a lábát, hogy attól kezdve rokkantsági segélyt kapott.
Azt hiszem, erre a részre mind emlékszünk, akik láttuk a filmet. Vilém nagyapa hipnotizőr volt, akit eltapostak a német tankok, a papa mozdonyvezető, aki nyugdíjba ment és még harminc-negyven évig nem fog csinálni semmit – azt pedig láttuk, hogy Milošból mi lett.
Csakhogy én nekiláttam lejegyezni és lefordítani a filmben elhangzottakat – megvan a könyvváltozat is, de így érdekesebb –, több órai küzdelemmel már négy és fél perc megvan, egészen a főcímig, és ez a két, illetve az eredetiben egy mondat így hangzik:
Náš pradědeček Lukáš jako vojenský tambor bojoval v Praze na Karlově mostě, a jak tam studenti házeli po vojsku dlažební kostky pradědečkovi přerazili nohu tak šikovně, že od te doby bral rentu.
Nem egészen ugyanaz. Lukáš dédapánk (náš, a miénk; bár nem emlékszem, hogy Milošnak bárhol említés lett volna testvéréről) mint katonadobos (vojenský, katonai) harcolt Prágában a Károly-hídon, és ott kockaköveket (dlažební kostky) dobáló (házeli) diákok a dédapa lábát olyan ügyesen (tak šikovně) törték el (přerazili), hogy attól kezdve rokkantsági segélyt kapott.
A magyar fordítás nem mondja, hogy golyó találta el a dédapa lábát, de így lehet értelmezni. Persze végül is ki mivel tud, azzal harcol, a katona puskával meg szuronnyal, a diák kockakővel, csakhogy van még két szó a mondatban, amire egyáltalán nem utal a magyar fordítás. Po vojsku. A hadsereg után. Vagyis a harc már véget ért, amikor az elvonuló diákok megdobálták a hadsereget, és akkor sérült meg Lukáš dédpapa.