Érdekes látni, hányféle változtatással képzelték el az asimovi három törvényt más szerzők, miközben itt-ott maga Asimov is már változtatott rajtuk. A Wikipédia leírása annyira átfogó, hogy ha az én változatom nincs benne, akkor azt kell hinnem, hogy másnak nem jutott még eszébe – a Nicky pedig természetesen nem kerülhetett be, hiszen ez a regény gyakorlatilag nem is létezik, két elrontott változat van belőle, a harmadikat épp csak hogy elkezdtem.
Úgyhogy külön írom itt le az én értelmezésemet a három törvényre, közel húsz éve megvan, de nem tűnt föl, hogy én lennék ennek a változatnak az eredeti kigondolója.
A Nicky a 2140-es években játszódik. Emberek csak a Földön és kisebb számban a Holdon élnek. A világ évtizedek óta lázasan dolgozik a tönkretett környezetet helyrehozni és az emberiség nyugodt életét megvalósítani hivatott Lassítási Világprogramon, de még sok van hátra. A mindenfelé megtalálható robotok segítenek ebben. Asimovval ellentétben nálam nem egy cég gyárt robotokat, hanem sok, Nickyt például a Brirob, a Brit-szigeteki Robot és Gépember Rt. gyártotta – de a név az asimovi hagyományt őrzi, az ő vállalatának neve Amerikai Robot és Gépember Rt. A Frankenstein-komplexus nálam csak néhány maradi emberben van meg, de őket a többség bolondnak tartja. Szintén ellentétben Asimovval, a teljesen emberi külsejű robot nálam hétköznapi dolog, Nicky maga is az, méghozzá gyerek. Ők az első osztályú robotok. A másodosztályúak csak nagyjából emberszerűek, mint egy kirakati próbababa, és az intelligenciájuk is fejletlen. A harmadosztályúakat már fém borítja, csak a végtagjaik számában és elhelyezésében emberiek; a negyedosztályúak pedig semmiben, kerekeken vagy lánctalpon is haladhatnak (utcaseprő automata, gyári munkagép stb.). A pozitronagy is megvan, de csak a fejlettebb másodosztályúak kapják – az alacsonyabb szintűek elektronikus, az első osztályúak pedig bionaggyal működnek. A bionagy működését kétféleképpen is leírtam, és nincs kizárva, hogy a harmadik változatban egy harmadik magyarázatot kap.
Ennek ellenére egyenesen Asimovtól eredeztethetők. A második regényváltozat elbeszéli, hogy a huszonegyedik században egy amerikai egyetemista elolvasta az Én, a robotot, rájött, hogy ilyet csakugyan lehet csinálni, és meg is alkotta a pozitronagyat. Mire közel másfélszáz évvel később Nicky színre lépett, már sokkal fejlettebb volt a technika, és milliószámra voltak robotok.
Így aztán a világprogrami korban Asimovot a robotika megalkotójaként tisztelik, bár tudják, hogy ő maga nem épített robotot. De számon tartják emlékét, településeket neveznek el a regényalakjairól, megünneplik a születésnapját. Ebből következően a három törvényt Nicky is szóról szóra úgy idézi, ahogy Asimov megírta (illetve ahogy Baranyi Gyula lefordította), de valójában nem eszerint működik, sem ő, sem a sok millió többi robot.
Nincsen három törvény. Csak egy van, amit hagyománytiszteletből változatlanul elsőnek neveznek, de a robotok belső működését tekintve az az egyedüli törvény. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen. Ez elég, semmi többre nincsen szükség.
A második és a harmadik törvény valójában nem több az első törvény két aleseténél. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének. Az ember azonban azért ad utasítást a robotnak, mert érdekében áll az utasítás végrehajtása. Ha a robot nem engedelmeskedne, az ember kárt szenvedne – lehet, hogy csak annyit, hogy magának kellene elkészítenie a vacsoráját, de logikusan reklamálna, hogy akkor minek vett egy drága és bonyolult gépet, ha az még ennyit se tesz meg, noha minden szempontból alkalmas rá. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első és második törvény előírásaiba. Maga Asimov is sokhelyütt említi, hogy a robotok milyen drága holmik, de nem tűnik föl neki, hogy ha egy robot nem ugrik félre a gyorsvonat elől, akkor nemcsak a harmadik törvényt sérti meg, hanem az elsőt és a másodikat is. Hiszen ha elpusztul, a gazdáját kár éri, egyfelől az ő értéke mint pénzösszeg, másfelől akkor ő nem tudja már védelmezni a gazdáját és teljesíteni a parancsait.
Értelmezésem szerint tehát az első törvény már tartalmazza a másik kettőt, azok külön említése szükségtelen, Nicky és robottársai csak az asimovi életmű emléke előtt tisztelegnek vele.
További eltérés Asimovtól, hogy Nicky világában minden robotnak van egy gazdája, aki nélkül nem működik – mármint nem a jelenléte szükséges, hanem hogy legyen egy létező személy, akit a robot gazdájának tekint és nevez, és az ő és családja érdekeit helyezi előtérbe. Egyszerűen azért, mert jogos elvárás, hogy ha vettünk egy drága robotot – a Frankenstein-komplexus nem uralván a világot, Nickyéket nem bérbe adják, hanem rendesen eladják –, akkor az minket szolgáljon és ne másokat. Magától értetődő, hogy a robotunk másokat is megvédelmez és segít nekik, de nem a mi rovásunkra. Annyiban persze létezik a három törvény közötti megkülönböztetés – de tekinthetjük egyszerű fontossági sorrendnek is –, hogy ha Nicky kap egy parancsot George-tól és egyet egy idegentől, akkor utóbbinak várnia kell, amíg Nicky ráér, mert George-é az elsőbbség – ellenben ha az idegent életveszélyből kell megmenteni, akkor Nicky azonnal félredob mindent, George legsürgősebb parancsának teljesítését is, és rohan életet menteni. De akkor is ezt teszi, ha nem különböztetünk meg első és második törvényt, hanem George kívánságát is az elsőhöz soroljuk, de az ő sérelme aránytalanul kisebb lesz, mint az idegené, ha Nicky nem menti meg.