Az olvasó figyelmébe ajánlok egy érdekes kísérletet, ami a modern számítógépeken könnyen elvégezhető. Bármilyen rajzolóprogram megfelel hozzá, kell továbbá egy olyan nyomtató, ami vastagabb anyagra is tud nyomtatni – a legtöbb tud –, valamint nagy nedvszívó képességű, egészen vékony, de nem szakadó textil vagy szivacs, A4-es lapokban. A papír azért nem jó, mert az véglegesen beissza a tintát. Továbbá kell egy magas falú tálca vagy bármilyen edény, amelyben elférnek a lapok, és egy nehéz, sima felületű tárgy, olyan anyagból, ami nem szívja be a tintát. És kell egy-két apró tárgy, például játékfigura, kisautó, kockacukor, effélék; célszerű, ha különböző anyagokból vannak. Végül: egy csipesz.
Indítsuk el a rajzolóprogramot és keressük meg a színválasztó funkciót. A modern programokban négy paraméter segítségével választhatunk színt: három színösszetevő van és az átlátszóság.
Végezzünk egy bevezető kísérletet. Állítsunk be valamilyen színt, mindegy, hogy milyet, legyen a példában zöld. Fessük be vele a rajzolóprogram üres lapját, és nyomtassuk ki egy szivacslapra. Vegyük ki a lapot, óvatosan, nehogy megnyomjuk, mert a festék a nyomtatóba folyhat és kárt okozhat. Helyezzük a lapot a tálcára és tegyük rá a nehezéket. Préseljük ki a festéket a lapból és emeljük ki. A tálca alján körülbelül kétharmad milliliter zöld festéket fogunk találni. Ha valamit belemártunk, az is zöld lesz.
Mossunk le mindent, ami érintkezett a zöld festékkel, tegyünk szivacslapot a nyomtatóba, és térjünk vissza a rajzolóprogram színválasztójába. Következhet a valódi kísérlet.
Állítsuk az átlátszóságot maximálisra, ekkor a többi összetevő értéke közömbös. Nyissunk a rajzolóprogramban új lapot és fessük be az egészet az átlátszóval. Ha az előző, zöldre festett lapon csinálnánk, nem lenne változás, továbbra is a zöldet látnánk, de mivel az átlátszó alatt nincsen semmi, látni fogjuk a Windows háttérképét. Ha a teljesen átlátszó képet tesszük a Windows háttérképévé, meglátjuk a monitorunk belsejét.
Nyomtassuk ki ezt a teljesen átlátszó képet – többé-kevésbé átlátszó lap fog kijönni a nyomtatóból, attól függően, hogy az anyag mennyire szívja be a festéket. Szivacsnál nem lesz jelentős változás, mert a festék a belsejében lesz; a textilféléknek inkább megtapad a felületén, ezek akár teljesen átlátszóvá is válhatnak. Kivéve persze a margót, ha van. Nyomtassunk minél több ilyen lapot és az előbb látott módon préseljük ki belőlük a festéket.
Tálcánk teljesen üresnek fog tűnni, pedig több milliliter festék van benne, de az átlátszó. Csipesszel mártsunk bele tárgyakat (a kockacukrot ne!). Többféle dolog történhet.
Egyes anyagokról egyszerűen lefolyik a festék és nem történik semmi. Ilyen például az üveg. Ez ugyanolyan marad, mint korábban.
Más anyagok beszívják a festéket és áttetszővé válnak. Ilyen a kezeletlen fa és a kockacukor; utóbbit nem szabad a festékbe mártani, mert oldódik benne és elrontja az átlátszóságát, csak cseppentsünk rá egy kicsit a festékből. Érdekesen áttetsző, üvegszerű kockacukrot fogunk kapni.
Végül vannak anyagok, amiken a festék megtapad, ezek felülete teljesen átlátszó lesz. Ha a tárgynak belseje is van, azt fogjuk látni, például egy fém kisautó karosszériája átlátszóvá tehető és meglátjuk a belső szerkezetet. Ha nincs belseje, mint például egy műanyag sakkfigurának, akkor teljesen láthatatlanná fog válni.
Kísérletünk alapötletéért köszönetet mondunk Jerrynek, aki egy ízben beleugrott egy üveg láthatatlan tintába, s láthatatlan egérként tört borsot Tom orra alá.