Májusban lejárt a tíz év, a törvény szerint állam bácsi köteles új autót adni. Mint rendesen, a dolog normális része ezzel véget is ér.
Ilyen autó nincs és nem is volt. A GYSGY álláspontja nagyjából ebben összegezhető, ők persze nagyon sajnálják és vadul telefonálgatnak, hogy megoldják a problémámat, de eleve nem értik, ki készített nekem egyedi gyártásban ilyen autót és azt ki finanszírozta. Néhányszor elmagyaráztam nekik, hogy senki, egyszerűen fel volt írva a mozgatható támla és a mozgatható lábtartó, de most, két és fél hónap után tűnt először úgy, hogy a hölgy megértette. Akkor még létezett ilyen – ma nem létezik, és persze hiába lenne nekem itthon másik, a mai típusokkal ez nem kompatibilis. Többféle típus is van, némelyiknek hátra is lehet dönteni a támláját, no de fekvőkocsi, az nincsen.
Jó pár hete küldtem nekik képeket magamról az autóban, hogy mégis legyen róla fogalmuk, miről is beszélünk. Most viszonzást kértem: ugyan küldjenek már egypár képet ők is, hadd lássam, milyenek a jelenlegi típusok. Hölgy megkérdezi: internet van? Mondom, hát azon küldtem a képeket. Akkor menjek a honlapjukra. Mondom, azon bélyegméretű, használhatatlan képek vannak, azokon nem lehet elmenni. Akkor megkérdezi a marketingest, tud-e tenni valamit. Mondom, az mondjuk a legegyszerűbb, fogjon a marketinges egy fényképezőgépet és menjen le a raktárba. Erre hölgy ráfeleli, hát ez azért nem úgy megy, ő ilyet nem kérhet a marketingestől, meg hát eleve neki nem ez a dolga.
Itt egy kicsit megdőltem. Tulajdonképpen ha a marketingesnek nem az a dolga, hogy bemutassa az árut a potenciális vásárlónak, akkor ez kinek dolga? Vagy akkor a marketingesnek mi a dolga? Jó, tudom, állam bácsi állja a cechet, de elméletileg én vagyok a vevő. Ha lefújom az ügyletet, a GYSGY elesik a bevételtől. Tudom, nálunk nincsen kereskedelem, még a valódi üzletembereket se különösebben izgatja, ha egy-két, száz-kétszáz vevőt elveszítenek, a GYSGY pedig távol áll attól, hogy üzleti vállalkozásnak lehessen nevezni. Tulajdonképpen egy részvénytársaságba oltott állami hivatal.
A hölgynek nem tettem föl ezeket a kérdéseket. Ő segíteni akar, és ha a cégüknél olyan a légkör, hogy a marketingestől még kérni se szabad, azzal, hogy legfeljebb nemet mond, arról ő éppúgy nem tehet, mint én. Mivel viszont az autóra szükség van, a problémát meg fogjuk oldani. Kis blogom régi olvasói tudják, hogy ez a cikk a vihar előtti halk dörmögés.