(A Várva Várt Alapítvány abortuszt betiltó petíciójához írtam.)
Részemről lelkesen támogatnám az abortusz elleni harcnak a következő formáját.
1. Nő vagy fiatal lány teherbe esik, olyan körülmények között, amikor erősen kétséges, hogy merhet-e, akarhat-e gyereket vállalni.
2. Elmegy (elküldik, elviszik) egy alapítványhoz, vagy azok elmennek hozzá, megbeszélik, hogy mi a probléma.
3. Alapítvány elmondja a lehetőségeket: örökbe adni, sajátlag felnevelni vagy abortusz. Elmondja, hogy melyik mivel jár és melyikhez milyen segítséget lehet kapni.
4. Nő vagy fiatal lány döntést hoz. Ő. Alapítvány meg sem próbálja befolyásolni, nem beszél a döntés- és kommunikációképtelen magzat döntéséről, a magzat jogairól, ilyen hülyeségekkel nem traktálja, nem próbálja a nő vagy fiatal lány életét a saját értékrendje szerint kormányozni, hogy aztán elégedetten kikísérje az ajtón és többé ne foglalkozzon vele. Nő vagy fiatal lány tehát döntést hoz.
5. Alapítvány segíti a döntés végrehajtásában. Most jön a neheze.
a)
6. Ha a döntés abortusz volt, akkor alapítvány elkíséri (fuvarozza) orvoshoz, segít kitölteni a kórházi papírokat (fél- vagy egészen analfabéta lányok is esnek teherbe), és ha kell, a kezét is fogja a beavatkozás alatt.
7. Utána lelki támaszt, vigaszt nyújt.
b)
6. Ha a döntés örökbe adás volt, akkor alapítvány segít a terhesség alatt, terhesgondozás, egészséges anya és egészséges magzat, örökbe fogadó szülők megtalálása, az örökbefogadás hivatalos, érzelmi és technikai részleteiben való segédkezés, minden, ami kell.
7. Utána lelki támaszt, vigaszt nyújt az anyának, segítséget az örökbe fogadó szülőknek és majdan a gyereknek, lásd c) pont.
c)
6. Ha a döntés az volt, hogy felneveli, akkor alapítvány segít a terhesség alatt, mint a b) pontban.
7. Segít, ha kell, a szülésnél, onnantól, hogy ha kell, elviszi az anyát a kórházba (tizenéves kislányt egy borsodi tanyán a hetvenéves anyukája nem fog beültetni a nemlétező kocsiba és tépni vele), a kórházban ellátja mindazt a feladatot, amit szerencsésebbeknél a gyerek apja végez.
8. A gyerek születésétől kezdve folyamatos segítséget nyújt, elsősorban technikait, de anyagit is, mert egy gyerek rengeteg pénzbe kerül, és nagyon sok gyereket azért vetetnek el, mert nem látják biztosítva, hogy lesz miből felnevelni. Bébiszitterkedik, pelenkáz, ha az anya már nem győzi, pótszülőként ellát minden tennivalót, mert nem az elvet tartja fontosnak, hogy minden gyereknek joga van megszületni (és kész, ennyi), hanem magát a gyereket, hogy joga van rendes ruhában menni iskolába akkor is, ha az anyjának nincs miből előteremteni, hogy joga van rendes főtt ételt enni akkor is, ha az anyja negyvenfokos lázzal ágynak dőlt, vagy éppen tökrészeg, hisz ki mondta, hogy ezek az anyák angyalok – egyszóval mindenféle segítséget folyamatosan ellát, egészen addig, amíg a gyereknek szüksége van erre. Súlyos fogyatékos gyerekeknél van esély, hogy életük végéig, ha nyolcvan évet élnek, akkor is.
9. Ugyanezeket a feladatokat elvégzi azoknál a gyerekeknél is, akiknél soha szó nem volt arról, hogy abortusz lenne, avagy nem keresték meg az alapítványt soha, csak megszületett a gyerek, és súlyos fogyatékos, nyomorog, egyéb bajai vannak. Mert minden gyerek gyerek, és minden gyereknek joga van ugyanahhoz, az igazi, emberhez méltó gyerekkorhoz, amit nem azzal érünk el, hogy egyszer eljön három néni, kipucolják az örökké koszos és éhes gyereket csillogó tündérszépre, aztán elviszik egy fényes házba, ahol egy kövér bácsi megvendégeli konyakos éticsigával à la Saint-Lazare de la Rochefoucauld, aztán visszaviszik nyomorogni.
No, egy ilyen alapítványt tényleg támogatnék én is. Hogy ezt miből lehetne megvalósítani? Honnét tudjam? Titeket érdekel, hogy miből nevelik föl azokat a gyerekeket, akik azért születnek meg, mert megtiltjátok az abortuszt és nincs kéznél angyalcsináló banya?