(Eredetileg Facebook-beszélgetés, illetve azt követő hirdetmények.)
Azt gondolom, hogy egy rendkívül kellemetlen ableista hozzáállás az, hogy „ugyan már, én is kibírtam fűtés nélkül négy telet”, amikor ezt egy épkézláb, egészséges ember mondja egy tolókocsisnak, akinek van négy-ötféle halálos betegsége, és ezt kölcsönösen tudják egymásról.
Igen, lehetséges, hogy kibírom fűtés nélkül az egész telet. Nem túl valószínű, de lehetséges. Az emberi szervezet sokat kibír. Hordtam én már ki egy csomó infarktust orvos nélkül, konkrétan az orvos mondta ezt meg nekem. Még az is lehetséges, hogy mindannyian túléljük a telet fűtés nélkül. Ez már tényleg végképp valószínűtlen, de nem lehetetlen.
Ezzel együtt ezt nem gondolom egy pozitív perspektívának. Általában véve azt, hogy a nyomor túlélhető, tehát nem probléma, nem gondolom egy pozitív perspektívának. Ezért azt gondolom, hogy Orbán egy tömeggyilkos, aki a magyar nép kipusztítására törekszik – természetesen vannak kivételek, az ő személyes baráti köre, akiknek nem lesz probléma akár milliós havi fűtésszámlát is kifizetni, sőt nyilván eddig is ekkorát fizettek, hiszen kastélyokban laknak. Mindenki más be lett dobva egy gyilkológépezetbe, aztán akinek szerencséje van és túléli, annak gratula, a többi meg így járt. És a gazdasági válság nem érv. A gazdasági válságot Orbán személyes jó barátja, az ukrajnai mészáros Putyin csinálta.
Te itt nem egész Nyugat-Európával beszélsz, hanem velem. Ez a harmadik válaszod nekem, de most először sikerült mintegy amolyan utóiratban észrevenned, hogy „ja tényleg, vannak betegek is” – miközben tizensok éve ismerjük egymást.
Csak pár száz kilométerrel arrébb úgy fürösztik az újszülötteket, hogy nincs meleg víz, nemhogy fűtés, vannak viszont mennydörgő bombák, és a pince fölött martalócok járnak tankokkal meg puskákkal, a tank szét tudja lőni a házat a pince fölött, a puskás martalóc meg le tud jönni és mindenkit meg tud ölni, mert ahhoz van épp kedve. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy lesznek, akik ezt a háborút is túlélik.
De attól, hogy bármely élethelyzetet túlél bizonyos számú szerencsés, az a helyzet nem válik normálissá. Az emberiség évtízezredes fejlődés során teremtette meg magának a legalapvetőbb emberi dolgokat: az élelmet, a meleg otthon, vizet, villanyt, netet. Egyre többet követelünk, nem azért, mert elpuhultunk és net nélkül felfordulunk, hanem mert ha már nem telik elemi dolgokra, akkor minek volt az emberiség egész eddigi fejlődése?
Nálunk még van villany, víz, gáz. Lekopogom. Még nem jött egyetlen gigantikus számla sem. Ha jön, akkor az illetékes főispán óhaja szerinti időpontban azt a szolgáltatást kikapcsolják, de ezzel mi nem süllyedünk nyomorba, mert már most is nyomorgunk. Szép számmal vannak vidékek a világon, ahol mi gazdagnak számítanánk, és minden együttérzésem az övék, de a 2022-es magyarországi életszínvonal szerint az a család, ahol havonta egyszer tudnak megfőzni egy meleg ételt, az nyomorban él. Igen, van itthon egy csomó számítógép, mert megvettük, amikor még telt rá, ha holnap tönkremegy, nem tudunk másikat venni. Van egy óriási autó, mert megvettük, amikor négy tolókocsisból állt a család, és tizenhét éve mindig ráköltöm, amit kell, mert ez az egyetlen módja, hogy bárhová eljussak azon a négy kilométeren túl, ameddig a tolókocsi el tud vinni, és amin belül van egyetlen akadálymentes közért, slussz. Ha így haladunk, jövőre már nem tudom rákölteni, nem tudom egy vagyonért leműszakiztatni, sőt esélyes, hogy megtankolni sem. De nem is lesz ilyen problémám, ha megfagyunk a télen.
Őszintén gratulálok, amiért túléltél négy telet tizennyolc fokos szobában, de nem vagyok rá kíváncsi. Nem azt kívánom Neked, hogy a mostanit is éld túl tizennyolc fokban, hanem hogy ne legyen erre szükség. Ha tizennyolc fokot kívánsz otthon tartani, tehesd. Ahhoz is fűteni kell, ha odakint mínusz tíz van! Ha milliós számlát küldenek és nem tudjuk kifizetni, akkor nem a tizennyolc fokon felüli gázt kapcsolják ki, mert ilyen fogalom nem létezik, hanem a gázt. Akkor pedig a benti hőmérséklet néhány fok különbséggel követi majd a kintit, ha kint plusz tizenöt lesz, akkor lesz bent tizennyolc, ha kint mínusz tizenöt lesz, akkor bent esetleg mínusz tíz. De lehet, hogy csak fagypont.
Nem ezért dolgoztunk egy életen át.
Az egyik dolog, amire büszke vagyok és amiért szerencsésnek tartom magamat, az, hogy amióta a magam kezébe vettem az életem irányítását, mindig olyan emberekkel tudtam magamat körbevenni, akikben bőségesen akad empátia. Ezen időszakon belül a harmadik családommal élek, és ez mindháromnak mindegyik tagjára igaz. Baráti körömet is eszerint igyekszem megválogatni, mert az empátiát az egyik legfontosabb szociális készségünknek tartom.
Ezzel együtt persze elfogadom empatikustalan emberek jelenlétét, hiszen ők is léteznek, részei a társadalomnak, ámbár persze jobban örülnék, ha négy fal között csinálnák. Továbbra is fizettem annak a pénztárosnak, akinek egy télvégen meg mertem említeni, hogy csak akkor jutottam be az üzletbe, amikor valaki arra járt és félretolta a hótorlaszt, amire ő nekem esett, hogy van neki elég dolga bent az üzletben – és azután is, amikor Krisztinának esett, hogy miért viszi be a kutyát az üzletbe. Muszáj volt beszélni vele, hiszen ennivalót venni muszáj, másik akadálymentes üzlet nincs, tehát jópofizni is muszáj volt vele és nem volt szabad megmondani, hogy egy seggfej.
A Facebookon azonban én döntöm el, hogy kivel tartok ismeretséget. Úgy gondolom, hogy aki túlél négy telet fűtés nélkül, az szerencsés alkat, erős, egészséges ember. Nem kevesebb és nem több. Aki viszont ezzel a fűtetlen iskolákról szóló HVG-cikk alatt kérkedik, az seggfej. Ha pedig ezután jön egy személyes ismerőse, aki tolókocsis és van egy csomó betegsége, amik miatt esélyes, hogy ezt a telet túl sem fogja élni – és erre csak a többedik figyelmeztetés után következik annak felismerése, hogy ja tényleg, beteg emberek is léteznek még, de ezután bejelenti, hogy őneki másnak a problémája unalmas… nos, ez az ember a seggfejségnek arra a szintjére jutott, hogy csak akkor tűrném meg a jelenlétét, ha élet–halál kérdése volna.
És ha én egy ámokfutó vagyok, amiért ebben a világban még számon kérem az emberséget – akkor ezt az ámokot Mártonfi Attila nélkül futom tovább.
S most egy megállapítás, amit éppen tettünk magunknak miheztartás végett. Sem képesek, sem hajlandóak nem vagyunk úgy élni, hogy majd erre meg amarra nem költünk, mert majd hátha jön az irdatlan gázszámla és a fegyveres gestapósok. Mert ha így élünk, akkor eleve kapcsoljam ki a gázt, mert akkor hátha nem lesz irdatlan a gázszámla. Kapcsoljam ki a villanyt, mert akkor hátha nem lesz irdatlan a villanyszámla. Kapcsoljak ki mindent és üljünk a sötét hidegben, mert akkor hátha kegyesen megengedélyezik, hogy még egy kicsit éljünk. De nem élünk, mert ennivalót sem vehetünk, mert hátha majd arra kell a pénz, hogy lefizessünk egy orvost, hogy egy kórház előcsarnokába még beengedjenek megmelegedni, vagy akármire hátha majd kell a pénz, és ha van harminckétezer forintunk, az mennyi sokkal több, mintha csak harmincegyezer-hatszáz lenne.
Ezt nem. Amire szükségünk van és még van rá pénzünk, azt megvesszük. És ha a Legfőkegyelmesebb Istenségek úgy kegyeskednek dönteni, hogy minket meggyilkolnak, akkor meghalunk. Egyébként is jogukban áll így dönteni, hiszen Istenségek és őrájuk szavazott a negyvenhárom százalék ötvenhét százalékának a nyolcvanhat százaléka, de akkor addig még éltünk.
És föl lesz töltve a tolókocsi, ha percenként ötvenezer forintos villanyárammal, akkor azzal, és EGY gestapóst még én is fölpasszírozok a falra. Krisz is megtette sok évvel ezelőtt az Istenség nőjével, mert nem volt kéznél szappan, amivel kimossa a száját, amikor a spiné Klárikát vette a szájára. A spinének semmi baja nem lett, de az Istenség kiadta a parancsot, hogy Kriszéknek senki segíteni ne merészeljen. Ez az Istenség polgármesteri rangban méltóztatott lenni, és a parancsa azóta is érvényben van, ámbár ő már nem él, már régóta Krisz sem él, de az önkormányzattól huszonnagyonsok éve egy bükkentésnyi segítséget ez a család márpedig nem kap.