A netcukrász

Őszintén bevallva a tököm tele van a netcukrásszal. Ül valahol a net hátsó zugában és sütikkel foglalkozik. 1994-ben találták föl a sütiket, a webbel egyidejűleg, a kilencvenes évek második felében már voltak róla viták, az egész ügy rég elavult, de a netcukrász most nekiáll az arcomba tolni a sütijeit.
  Az egész neten mindenki használ sütiket. A LAttilaD.org is használ sütiket, ha az olvasó beállít magának egy saját külalakot a jobb felső sarokban, és/vagy az olvasó netán regisztrált felhasználó nálunk, fog találni a gépén LAttilaD.orgos sütit, hiszen nem óhajtja minden egyes alkalommal beírni a nevét és a jelszavát (illetve ha mégis, akkor nem lesz süti). Na és? Hol itt a gond? Az én gépemen is hatszáz weboldalnak van sütije. Nem biztos, hogy ezek mind becsületesek persze, de attól, hogy az arcomba nyomják a feliratot, hogy mi sütieket használunk ám, nem leszek biztonságban semmitől. Márpedig az arcomba nyomják. Ha belépek valahová, ahol még nem jártam, illetve nem okéztam le a figyelmeztetést, akkor eltakarja az oldal alsó, felső, középső, a jó ég tudja melyik részét, mert azt nem lehet ám valahol az oldal alján kiírni, hogy akit érdekel, megkereshesse, azt kell nyomni az oldalra. Volt már, hogy jött a reklám, amit le kellett lőni, jött a fél képernyőt eltakaró jajongás, hogy te szentrosseb, mink sütieket használunk ám itten, akkor rávágtam az X-re és nem érdekelt tovább a cikk, amiért jöttem.
  Ez a cél?

»»»»»»