A kísérletet még Ükapa kezdte el, aki harmincöt éves korában járt Dorgáliában és onnan hozta a subarángot. Akkor néhány hetes volt. Amint avatott tudóshoz illik, Ükapa naplót fektetett fel, egy vaskos kötetet, aminek címlapjára ezt írta: A dorgáliai subaráng megfigyelése fogságban. Majd leírta a saját nevét, bőven hagyva helyet az utódoknak. Dorgáliában az a legenda járta, hogy a subaráng ezer évig él. Hogy ténylegesen meddig, azt nem tudta senki.
Ükapa hetvenéves koráig vett részt a subaráng gondozásában, s a könyv címlapján már ott állt Ükanya és négy gyerekük, valamint azok házastársainak neve is. A monográfia kimerítő részletességgel taglalta a subaráng életmódját, kivonatai megjelentek a szaklapokban, így a család már meglehetős hírnévre tett szert. Ezáltal némi támogatást is sikerült szerezni, ami jól jött, hiszen a subaráng számára sok tamicfélét kellett beszerezni, főleg tafonkát, verbicet, álkadózit, egyenesen Dorgáliából persze.
Amikor Dédapa harmincöt év után a subaráng főgondozója lett, a könyv már hat vaskos kötetre rúgott. Ő negyven évig vezette a kísérletet. A hetvenöt éves subarángon semmilyen öregedés nem látszott.
Nagyapa volt a főgondozó, amikor megünnepelték a subaráng századik születésnapját egy tafonkából és tilkecből készült tortával. Ez alkalomból Nagyapa átadta a főgondozói tisztet Apának, aki bár fiatal volt, de energikus, és kiváló szakember. A húszkötetes megfigyelési napló közreműködőinek névsora már három oldalra dagadt.
Apa aggastyán koráig, hatvan éven át irányította a subaráng gondozását. A Fia negyven évig, és a subaráng kétszázadik születésnapján adta át tisztét az Unokának. Volt torta is, álkadóziból és haplamirkéből.
A Dédunoka a subaráng kétszázötvenedik születésnapján vette át a stafétabotot, de sajnos harminckilenc évvel később meghalt.
Az Ükunokák összegyűltek a subaráng körül, és összehasonlították az egykori képekkel. A subaráng pontosan ugyanúgy nézett ki, mint mindig.
Felosztották a feladatokat. Az egyik Ükunoka feltett vizet forralni, a másik megélezte a késeket, a harmadik pedig beírta a hetvenötödik kötet legvégére: A dorgáliai subaráng élettartama fogságban kétszáznyolcvankilenc év és száztíz nap, alá pedig a receptet.