A címe Lauma – természetesen a főszereplő nevét kapta címnek, mint majdnem az összes. Nem lesz nagy meglepetés, nem azért írom, hogy nagy meglepetés legyen. Némileg emlékeztet majd a Hankára és az Angarira, meg a 2017 nyarán írott regényemre is emlékeztetheti azt a kisszámú kiváltságost, akik olvashatták.
Két dologban mindenképpen első lesz műveim közül. Huszonhét év óta most először lesz magyar szereplőm – méghozzá a főszereplők egyike –, mert van egy szempontom, ami fontosabb az ellenérzésemnél. Az ellenérzésem abból van, hogy túl sok olyan szerzőt ismerek, akiknek csupa külföldi szereplőjük van, de muszáj folyton odakeverednie egy nagyon szimpatikus hazájukfiának – mint Vernénél, ahol a Grant kapitányt felkutatni készülő skótok közé odacsöppen egy nagyon kedves, kelekótya francia földrajztudós, aki plasztikusabb alak, mint a regény fél szereplőgárdája együttvéve, meg van még jó néhány ilyen franciája. Ez engem zavar, én mindig azt mondom, hogy nem kényszeríthetem rá a szereplőimre a nemzetiségemet. Nem is tettem, eddig már voltak angolok, írek, kanadaiak, franciák, csehek, izlandiak, finnek, illetve néhány esetben beazonosíthatatlan vagy nemlétező nemzetiségűek. Kisebb szerepekben tucatnyi további nép tagjai. Magyar egy sem; mindezidáig egyetlenegy dolgot említettem, ami magyarokhoz köthető, Kissyéknek is van Rubik-kockájuk.
De most egy magyarra volt szükségem, a helyszín miatt, s ez a második dolog, amiben ez a könyv az első lesz: eddig még mindig úgy történt, hogy a legkülönfélébb szempontok szerint választottam helyszínt, aztán nekiláttam azt megismerni. (Sőt a Míla és Vilihez nem is választottam, hanem szakértőm, Eszter mondta az izlandi lovat, és akkor azt mondtam, rendben, akkor legyen a helyszín Izland.) Most viszont olyan helyszínen játszunk, amit már jól ismerek: Rīgában. Imádom Rīga óvárosát, de a regény nem ezért játszódik ott, hanem mert amit el akarok mondani, azt ott tudom jól elmondani. S akkor viszont összekötöm a kellemeset a hasznossal és beszélek egy kicsit a városról magáról is, de ehhez olyasvalaki szemszögéből kell néznem, akié hasonlít az olvasóéhoz. Amúgy is szükséges, hogy külföldi legyen, hát akkor legyen magyar.