Legutóbb említettem a 
Dòngtíng-tavat, ahol milliárdszámra jöttek a 
lǎoshǔk – nézzük most meg a helyszínt.
Teljes neve 
Dòngtíng hú, azaz Barlang-tó. Valamikor Kína legnagyobb tava volt, mára a 
Póyáng-tó megelőzte. Pedig régen még a 
bābǎi lǐ Dòngtíng, „nyolcszáz mérföldes Dòngtíng” nevet is kiérdemelte.
A Jangce (
Chángjiāng vagy 
Yángzǐjiāng) ártéri medencéje, 2820 km2-es területe nyár végén húszezer négyzetkilométerre is felszökik. Innen ered a sárkánycsónakok versenye, amiről egyszer esetleg még mesélek, és itt élnek édesvízben az uszonytalan delfinek, avagy kínai nevükön „folyami malacok”.
És két tartomány nevét adta. 
Húběi és 
Húnán tartományok neve azt jelenti: Tó-észak és Tó-dél, ahol a tó nem más, mint a Dòngtíng-tó.
»»»»»»
Láng Attila D., 2007.7.23.