A gép az enyém! – 1. Fekete-fehér, igen-nem
Mértéktartó becslésem szerint 1000 Windows-felhasználó közül 1001 valami ilyesfélét lát a képernyőjén:
Az alját levágtam, bár az a lényeg: egy hatalmas fehér felület. Ízlés dolga, hogy ezt szereti-e valaki vagy sem; aki szereti, az nyugodtan kihagyhatja ezt a cikket. Bár mielőtt rányomsz a böngi Vissza gombjára, esetleg olvasd el odáig, hogy elmondom, miért lehetne esetleg nem szeretni a nagy fehér felületet.
Ha nézel kórházsorozatokat, megfigyelheted, hogy azok a dokik, akik reggeltől estig fehér köpenyben járnak és fehér kórtermekben sétálgatnak, a műtőben más színbe öltöznek, s a műtő falait is más színűre festik. Régen a zöld egy bizonyos árnyalatát kedvelték – műtőszöldnek is becézik –, később a kék is divatba jött. Miért? Mert a sok fehér fárasztó, egy idő után káprázni kezd tőle az ember szeme. Az eszkimók és a sarkkutatók jól tudják ezt: hóvakság elleni szemüveget viselnek.
A számítógép elé is ülhetünk hószemüvegben, de sokkal jobb az orvosok módszerét követni. A fehér képernyőt nézni olyan, mint egy lámpába nézni – egész nap, éveken át. Válasszunk más színt.
Amint birtokomon is láthatod, én a feketét használom. Nem kellett sokat keresgélnem ezt az árnyalatot. Valamikor régen, a DOS korszakában a PC-k fekete alapra írtak fehér betűkkel (régebben az egyszínű monitorok egy része sárga vagy zöld betűket írt), csak a Windows hozta a fehér alapon fekete betűket, nyilván azért, hogy a képernyő papírra emlékeztessen. A fekete szín bocsátja ki a legkevesebb fényt. (Optikailag semennyit, de a bekapcsolt monitor mindig bocsát ki valamennyi fényt, ott is, ahol fekete. Ezért volt rossz ötlet a papírt venni mintának, mert a papírnak nincsen saját fénye.) A fekete ezenkívül jó kontrasztot biztosít a többi színhez, ami legalább olyan fontos, mint a jó szín. Ha nem elég kontrasztos a kép, akkor megerőltetjük a szemünket.
Tehát fekete háttér, fehér betűk. Hófehér betűk vagy világosszürke betűk? Mindkettőnek vannak előnyei. A fehér kontrasztosabb, de a szürkénél kisebb fényerő terheli a szemet. Most egy ideig fehérrel írok, hogy látsszon a különbség.
Nézzük, milyenre színezzük a Windows többi részét. A Windows egy csomó változatot kínál – néhányat bemutatok –, de ezek inkább egyhangúnak mondhatók, mint fantáziadúsnak, sőt a fekete hátterűek kifejezetten csúnyák.
Ízlés kérdése, hogy milyen színek tetszenek az embernek, de nyilván nem használhatunk világos színeket a címsorokon, menükön, párbeszédablakokon. A jobboldalt látható világoskék címsorok egyáltalán nem illenek a fekete hátterekhez. Még jobban vakítanak, mint a fehér háttér.
Sokáig kísérleteztem azon a színösszeállításon, ami igazán megfelel az ízlésemnek és a célszerűségnek. Egy időben olyasféle színezéseket használtam, amilyen lejjebb a bal oldalon látható. (Akkoriban, 3.1-es Windows alatt, ósdi grafikus kártyával nem sokféle színből válogathattam.)
Később felfedeztem a barna színt. Ez jól illik a feketéhez, nyugtatja a szemet és a lelket, és egészében véve barátságos hatású.
Ma a balra látható barna-sárga kiosztást használom. A sárga élénkíti az összhatást, kellemesebbé teszi a látványt.
Nézzük meg pontosan, mi milyen színt kap; a Windowsban több szín is van, mint amennyi a kis képeken látszik.
Az asztal fekete. Nem mintha számítana, mert háttérképet teszek rá. Az ablak háttere fekete, a betűk világosszürkék (a jobb oldali képen, amit a Windows Szín párbeszédablakáról vágtam ki, az alsó sorban jobbról a harmadik). A 3D objektumok barnák (alulról a második sor, balról a második), rajtuk a betűk sárgák (felülről a második sor, balról a második). Az ablakszegélyek (aktív és inaktív egyaránt) barnák, a vastagságuk 1. Az aktív címsor mérete 20, első színe barna, második színe narancssárga (alulról a harmadik sor, balról a második); a betűtípus Tahoma, 11 pontos, fehér (jobb alsó sarok), félkövér. Az inaktív címsor adatai ugyanezek, de az első háttérszín sötétbarna (piros 85, zöld 43, kék 0), a második világosszürke, a betűszín pedig 212, 208, 200. Az alkalmazás háttere sötétbarna. Az elemleírás fehér háttéren fekete, nyolc pontos Tahoma. A gördítősáv szélessége 8. Az ikon mérete 32, betűtípusa 10 pontos Tahoma. Az ikontávolság függőlegesen 43, vízszintesen 45, ámbár ez nem számít, mert az ikonok úgyse látszanak. A menü mérete 18 pont, a háttere barna, a betűtípus 10 pontos, félkövér világosszürke Tahoma. A kijelölt elemek háttérszíne sötétzöld (alulról a harmadik sor, balról a harmadik). A palettafelirat mérete 15, betűtípusa 8 pontos, félkövér Tahoma (megjegyzem, mindmáig fogalmam sincs, miféle paletta az, aminek ez a felirata). A szöveges gomb mérete 20. Az üzenetpanel betűtípusa 8 pontos, világosszürke Tahoma.
Van persze hátulütője is a dolognak. A legtöbb programban állítani kell a színeken, de vannak olyanok is, amiknél nincs megoldás. Sok programba fixen bedrótozták a fekete betűszínt, de elmulasztották fixen rögzíteni a fehér háttérszínt; így aztán a háttér nálam átáll feketére, a betűk viszont maradnak a fix feketék. Igyekszem kerülni az ilyen programokat, de ha mégis ilyet kell használni, olyankor előveszek egy alternatív színkiosztást, ahol az ablakok háttere olyan szürke, mint a fenti barnában az ablakok betűi, a betűk pedig feketék.
Mi a helyzet a böngészővel? Az fehér nálam is. Zavar, de nincs más megoldás, a honlapok annyira sokféle színűek, hogy nem kényszeríthetem rájuk a sajátjaimat. De vigyázni kell egy dologgal. A böngészőben van egy olyan kapcsoló, hogy a Windows színeit használja. Ezt meg kell nézni és ki kell kapcsolni, mert enélkül előfordul, hogy a böngésző háttere fehér marad, de a betűk színéül átveszi a világosszürkét.