Elég nagy szükségem lett volna némi csummasztott mönyörkére. Fölhívtam a haveromat, aki megértéssel fogadta a problémát.
– Öregem, semmi majré. Tudod, hogy neked mindent. Hányadika van ma?
– Elseje.
– Okézsoké. Csörögj rám mondjuk huszadika körül, és megtrágyázzuk.
– Várjál már, nekem ez holnapra kell.
– Holnapra? Hát ez így elég húzós, de ha ez van, nincs mit tenni. Akkor nyomban nekiállok csummasztani, hát egy ilyen régi havernak? Hát nem? Na! Szólj ide holnap. Csá!
Másnap nem vette föl a telefont, és harmadnap sem. Hatodikán vette föl.
– Tudom, öreg, tudom, a csummasztott mönyörke – kiabálta rögtön a telefonba, ahogy meglátta a számomat. – Volt egy kis fennforgás, de reggelre meglesz, ez olyan biztos, mint ahogy téged Ferinek hívnak, megyek is csummasztani, csőváz!
Engem Józsinak hívnak, de mindenesetre reggel fölhívtam, és délután föl is vette.
– Ide figyelj, haver, tudod, hogy neked mindent – mondta nyűgösen –, úgyhogy ha megígértem, akkor meg is lesz, akkor is, ha nem nyaggatsz folyton! Nyugimá!
És levágta a telefont.
Úgyhogy nem nyaggattam többet. Harmincadikán viszont ő hívott.
– Na, öreg, mi van, föláll még? Hát itt vannak a mönyörkéid, édes Bélám, olyan pöpecül megcsummasztva, ahogy csak én tudom. Hát azt hittem, sürgős, annyira kérted, aztán most ide se tolod a pofád?
Már régesrég balablás rickét használok helyette, de ezt nem árulom el neki.
– Máris megyek érte.
Odaszáguldok, de nincs otthon és nem veszi föl a telefont.
Harminchatodikáig mindennap odamegyek, mire végre otthon találom.
– Sanyikám, öregem, de jó, hogy látlak, mi van veled? Hogy ityeg?
– Jöttem a csummasztott mönyörkéért.
Gondterhelten néz rám, aztán lassan bólint.
– Ja igen. A mönyörke. Várjál csak, hova is tettem.
Végignéz mindent az alagsori műhelyben, míg végre egy vödör alvadt gépzsír mögött ráakad a mönyörkékre.
– Hát itt is van. Mondjuk nem azért, öregem, haver vagy meg minden, de jó lett volna, ha egy kicsit előbb jössz. Most nézd meg, hogy néz ez ki!
A dobozban a szükséges mennyiség háromszorosa, teljesen szétkuffanva, összepuracilházva. Legalább egy éve ott fekhet.
– Hát ezt ki is lehet dobni úgy, ahogy van – nézegeti a haver. – Máskor ne várass ilyen sokáig. Nézd, spanok vagyunk, igaz-e? Sokat láttunk mi együtt, mi, Lacikám? Na ide vigyázz. Neked most ingyen megcsináltam ezt a csummasztást, okéság? Valamelyik kuncsaft számlájába majd benyomjuk, tudod, hogy megy ez. Elég lesz, ha a mönyörke önköltségi árát bedobod. És nem kell vele parázni. Ráér a héten bármikor.
Disclaimer. Ez a kis írás nem a magyar egészségügy helyzetéről szól, és ha az olvasónak ilyen asszociációi támadnának, azonnal kérjen rá gyógyszert a háziorvosától. Egy hónap múlva talán meg is kapja.